Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Erdélyi Zoltán: Bazárkások

hogy az ágasfa közét egészen kitöltsék, nehogy a hosszú uton szétszaladjon

. Ha már mindenkinek meg van rakva a bazárka ja, ki-ki leül háttal a két belső összekötő fának, és jobb vagy bal karját - aszerint, hogy sutae - befűzi a beakasztott kantárba, s a máaik kanxart a szabad vállán átemelve,hóna alatt lecsatolja, és a kantár végén levő hurkot a bazárka alsó végébe akasztja. Kajd megvárja, hogy valamelyik társa segit3en a felállásban, mert nehéz a teherrel egyedül felállnia, különösen ha nincs olyan fa a közelben, amibe megkapaszkodva, felhúzhatná magát. Igy segítik fel a teherrel megrakottak az utolsót is. A baltikát, mely nem hosszabb 40 cm nél, kötényük alá helyezik, vagy valamelyik társnak odaadva, megkérik, hogy dugja a fa közé, s igy indulnak el hazafelé. A bazárkát,mely korábban kizárólag csak az erdőre járó fátkereső emberek szállítóeszköze volt, má már nem csupán a fahordás eszközének tekintik és használják, hanem az utóbbi lo évben -különösképpen az állatállomány csökkenése miatt mezőgazdasági termények szállítására is, pl. szálastakarmány hordására. Nyáron nem egy Ízben láttam, hogy az annyira használatos hátyi helyett /juharfából való puttonyszerű kosár/ a bazárkával megy az asszony kapálásba, bab-,borsó- stb. sze désre, és este, amikor hazajön egy zsák száras babot vagy borsót hoz a bazárkában. Szálastakarmányt is hordanak vele /pl. széna, szalma, kukoricaszár stb./. A falvaktól nem meszszire van a szürü,ahcl a gabonát, herét elcsépelték, és még nem hordták haza annak szalmáját, mert nincs hely vagy Igaerő a háznál; ha szükség van rá kimennek, s egy jó bazárka szalmával térnek vissza. Többször iregf igy eltem már, hogy az embert csak a kötöszködés

tól lefelé látni, mert a bazárkaját annyira megrakta, hogy egy kisebbfajta petrence mennyiségének is megfelel. Erdélyi Zoltán