Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Bálint Sándor: A szegedi galambászat
erősen ragaszKOdnaic mind a purszli, mind pedig a bécsigalamb faj tisztaságához. Sem egymással, sem más fajtákkal nem keresztezik. Az esetleg mégis előforduló korcsokat levágják,és megeszik. Törzsökös szegedi galambász csak ezt a két fajtát: a purszlit és a bécsit kedveli, becsüli igazán. Mégis a purszlitartők vannak túlsúlyban a bécsiért lelkesedőkhóz képest. Mellettük ideig-óráig más sportgalaubok is divatoztak Szegeden. Ilyen voll a kilencvenes években a hanóvergaiam b, röviden hanóver , amelyet »inkler Jáno3 hannoverai keringő néven sorol fel. Greg galambászok értékes fajtaként emlegetik, teljesen meghonosodni azonban nem tudott. Ma már csak az idősebb nemzedékek emlékeznek rá. Ugyanez a helyzet a sturtli néven ismert keringőnél is, amely a bécsihez hasonló, tarkatoilu fajta. Szintén a bécsigalamb rokona a pörtli , de nyaka és orra rövidebb, feje kerek. Jellemző rő, hogy forogva, hemperegve, örvénylő mozgással ereszkeuik le. Főleg Budapesten kedvelik. Városunkban több kezdeményezés ellenére sem tudott népszerűvé válni, elterjedni. Végezetül megemlítjük, ho^y a purszlinak van egy régebbi, de már kihalóban lévő változata is, a bibicgalamb , amelynek csákányfésű je, bajusza, vagy pofája van. Jó fajta volt, de nem volt mutatós. A vérbeli szegedi galambászt a keringő sportgalambok mellett más galambfajták, igy a has- és diszgalambok nem igen érdeklik. A teljesség kedvéért mégis megemlékezünk róluk, hiszen a galambtenyésztőknél előfordulnak.. A húsgalamb a szegény sokgyermekes munkásnak, altisztnek, szegényiparosnak családjában értékes táplálék. Ebbe a körbe számos galambfajta tartozik. A paras ztgalaxab tollaslábu,vagyis gatyás fajta. A tollazat bősége szerint van kisparaszt , nagyparaszt .A törökgalamb a Szegeden tenyésztett legnagyobb fajta; nehézkesen
