Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Bálint Sándor: A szegedi galambászat
Z5 ros szemgyürüs állatok nem Kedveltek, sőt ezt a szegedi tenyésztők jellegi,vagyis határozott szépséghibának tekintik." "A maga3 repülésen kivül még egy figyelemreméltó jó tulajdonsága van a szegeui keringőnek: a galambházhoz való ragaszkodása, ahol született, vagy ahol fiatal korától fogva megszokott. Képes néha napodon keresztül is étlen-szomjan kedvelt otthonát keresni, anélkül, hogy más idegen udvarba, vagy galambházca berepülne." M;na mondottuk a szegedi keringő eredetére semmi biztos aaatunk sincs, de «inkler szerint a legnagyobb valószínűség amellett szól, hogy e keringők őseit -miután jellegük Keleti vérre vall - annak idején a törökök hozták magukkal. L ovassy Sándor szerint a szegeai keringő galamb a komáromi bukó és többféle nosszucsőrü keringő rendszertelen keresztezésébői ereu. Állításának azonban sem az irott, sem a szóbeli szegedi hagyományban nincsen nyoma. További jellem zése már kifogástalan: "Kem nagyon sebesen, de annál kitár tób ban repül. Magas repülése tekintetében Európa összes galambjai közt az első helyek egyike illeti meg. Szemmel alig követhető nagy magasságban, leginkább 10-15 galambból álló csapatoan 5-12 órán át kering. Szegeden és az Alföld közelebbi nagyobb városaiban tenyésztik. Másfelé kevéssé van elterjedve. " Winkler és lovassy jellemzéséhez hasonlóan szól Leidenfrost Gyula 10 is, aki a szegedi pursslit igy jellemzi: "karcsú, élénk természetű madarak. Színezetük változatos és ragyogó.. Magasra repülnek és a levegőben egymásután bukfenceznek. Kern csapatosan, hanem magánosan szálianak fel. Ügyesek a siklórepülésben. Legszebbek azonban a pergő mutatványaik. Egyik szárnyukról a másikra vetik magukat és örvénylő mozgást végeznek..." Megemlítjük itt, hogy Winkler János szerint a bácskai keringő és a miskolci kontyos keringő is a szegedi keringőbői tenyésztődött ki.
