Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Bálint Sándor: A szegedi galambászat
idő alatt a galamb elfeledi eddigi tartózkodási helyét és ezután a csapatához osztja be, összepároztatja. " "Az elbirtoklásnak e különös módján aztán nem segit se a biró, se a kapitány. A szegedi galambászok nem is mennek az elfogott galamb visszaitélése végett a bíróhoz, hanem kiváltják és iparkodnak ők is elfogni a másik galambját." "Ezért van Szegeden kevés intelligensebb tenyésztő,mert a müveit ember megunja a folytonos csereberét, kiváltást, ha a galambász elfogja galambjait." "Galambász számba - folytatja Hegedűs - Szegeaen az megy, aki legalább 5-6 pár purclit tart, azokat felkergeti , hogy szép szállásukban, magas repülésükben gyönyörködjék. Mondhatni gyönyörű látvány is az, ha egy jól betanított purclicsoport /10-14 db/ a tetőről felriasztva, csigaalakban a ház fölött keringőzve emelkedik följebb a levegőben. Az együtt keringőző csoportban mindig van 1-2, amely vet /vető s purcli/. Ezek keringőzés közben kivágnak a csoportból, följebb szállnak annál egy pár méternyi magasságra és a repülést elhagyva, mintegy gurulva, forogva a levegőben visszaesnek , visszavetn ek a csapat közé és repülnek tovább. E látvány élvezete a legédesebb jutalom a galambásznak fáradozásaiért." Hegedűs igen találó jellemzése szerint "a galambásznak és a galambnak közös ellensége a vércse. Impozáns látvány, mikor a magas rétegekben keringőző csoportot űzőbe veszi a vércse. Egy-egy járatlanabbat kiűz a csoportból és azt kergeti, űzi a levegőben. Ha a galamb gyors menekültében csak egyszer is megbukik és nem egyenest ereszkedik, vágódik lefelé, akkor elveszett. A vércse alája kerül, begyébe vágja a karmait és nyilgyorsasággal repül tova zsákmányával." Végül megemlékezik a galambpiacról is. "A szegedi galambpiac egymagában vetekedik egy kisebb kaliberű kiállítással. Többnyire zsákokban viszik fel a piacra a galambászok ' az eladásra szánt galambokat. Van ott fehérgatyás,parasztgajuiib, fehér purcli, feketehátu, vöröshátu, fésűs,vagy örvös-
