Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Dankó Imre: A turkevei tippanmeszelŐ

terek. A meszelők felszerelése már nem a tippanszedő és meszelőkötő asszonyok feladata. Minden háznál őriznek 220-250 cm hosszú, 3-4 cm átmérőjű, leginkább nyárfa rudat.Ezt használják nyélnek. Ujabban egyre terjed a bolti fenyőfa rud használata. De az is előfordul nemcsak a cigányoknál, hanem a szegényebb magyar családoKnál is, hogy nyél nélkül, csak csávára fogva

, meszelnek a tippannal. A meszelőrudaknak simáknak kell lenniük, azonban jó, ha felső végüknél, ahová a meszelőt kötik, kissé érdesek. Igy jobban megáll a meszelő, meszelés közben nem mozog, nem csúszik le. Ezért az is szokás, hogy a meszelőrud végét bevagdossák. Néhol ágas nyelet is alkalmaznak. A rud végén meghagynak egy kis ágat, és ehhez is hozzákötik a meszelőt.Az ágas meszelőrud nagy hibája, hogy könnyen megsérti a falat.Ezért aztán nem is nagyon terjedt el. A meszelő felkötése nem könnyű dolog. Ha gyakorlatlan meszelő köti fel a meszelőt, gyakran megesik, hogy mozog a meszelő a rúdon. IlyenKor csurgatja a meszet,nem lesz egyenletes a meszelés, de bepiszkolódik a meszelő ruhája is, sőt a szemét is veszélyezteti. A meszelőt a nyél végére jó erős zsinórral oly módon kell felkötni, hogy a pászmák és az e-