Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Vakarcs Kálmán: Halászat Szentgotthárd környékén
A vízfolyással szemben felállított varsának, a kup~ vagy gömbalaku hálaszőszerszámnak két fajtája van: a háló /area és a vesszővarsa , de a Rábán inkább a hálóvarsát használják. A varsa részei ezek: két karó, szárnyak, vörsökök, egy karó, mellyel a varsát a mederbe erősitik. A keritőhalászatnál a mozgatott háló falával keritik be a gyanútlanul úszkáló halakat, melyek helyzetükben sem lefelé, sem felfelé nem tudnak a hálóból menekülni. Ezt a hálót csepüből font kenderfonalból, az u. n. hálókötőtüv el készítik. Ez a halászási mód a Rábán nem szokott nagy sikerrel járni, mert nem egy helyen a szemetes, tuskós viz alatt nem lehet rendesen lerakni. Hozzá három ember és csónak is kell. A nagy türelmet igénylő és legtöbbször kevés eredménynyel járó emelőhalászatot a szegény ember csendes pipázgatás mellett üzi. Sokszor fel kell emelnie a hálót, mig egy-egy hal bevetődhetik, és menekülni sem tud belőle. A parton ülő halász a kávára erősitett hálót a vizbe ereszti, és ha halat vesz észre benne, gyorsan felemeli, és a zsákmányt kiszedi belőle. A szentgotthárdiak nagyon szeretik a halászatnak ezt a fajtáját, mert aránylag jó eredményt érnek el vele. 8-10 percenkint emeli a halász a hálót, melybe 6-8 hal is beletéved. Az emelőháló vékony fonálanyagból készül, hogy minél több hal mehessen bele. Részei az 5 méteres hálórud, a két meghajlított vesszőből álló kereszthajtivány /keresztbe hajlitott vessző/ és maga a háló. A kaparó vagy kereső halászat a Rába nagy áradásainál szokásos. A halász a bokrok között kapar, keresgél, mert ott settenkednek nagy tömegben a halak. Egy ember is elég a munkához, mely sokszor szép csukafogást eredményez. A halász a póznán csüngő hálóval a hallal szemben a part felé kapar, hogy aztán a fogságba került halakat kiszedhesse belőle. Az ilyen háló zsák alakú. Drága fonalból készül, és kávára van erősítve . Használnak még huzóbálókat is. Ezek rendesen 50 m
