Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Vakarcs Kálmán: Halászat Szentgotthárd környékén

Bégben található, azonban a nagy halállomány a háború alatt igen megfogyott, mert a sok robbanás és robbantás számos halat elpusztított. Bizonyos időre van szükség még

k hogy a halállomány a régi mértéket elérje. Különösen sok paduc és márna pus-ztult el, mert ma alig található, bár a háború előtt meg közönséges volt. óriási halakról is tudnak a halászok. A Rábán fogtak már 10, 35, 52, sőt 90 kilós harcsákat, 24 kilós csukát, S-IG kilós pontyok gyakoriak különösen június és július hónapban. Legjobban a csukát kedvelik a szentgotthárdiak. 1947-ben a harcsa, csuka, ponty kilója 6 Ft volt,

ce vaiu.ak 5-4-5 Ft-os halak is. Csukára tavasszal és ősszel, harcsára peuig április 1 és szeptember 15. között lenét jó eredménnyel halászni; a többi halat minden időben jól lehet fogni. Már tavasszal meg kezdik a halfogást, dc legjobb a téli fogás. A szentgotthárdiak véleménye szerint a hal télen a legjobb izü. Nyáron a meleg viz a hal izét nagyon befolyásolja. Heggel és éjjel egyaránt lehet nagyobb tömegben halászni a halat, mert akkor éhes, és élelem után keresgél. Zivataros idő és szélfuvás is nagy hátrányára van a fogásnak. A jégzajlás is sok kárt tesz a halállományban, mert a jégüarabok sok halat összezúznak. A szentgotthárdiak főképpen vasárnap és ünnepnap halásznak; tulajdonképpen hasznos szórakozásnak tekintik.A halászat alatt nem szoktak társalogni, hanem inkább a halnak a vizben való mozgolódására és a háló vagy a horog állására fi gyeinek. Néha-néha egy-egy halásznótát is eldúdolnak. Ilyenfélét, mint ez a rábagyarmati népdal: Rába partján csak egyedül halásztam, Száraz ágra, zöld levélre találtam. Megtaláltam boldogságom csillagát, Szeretőmnek választottam egy barnát. Tanácsosa'übnak tartjáx azonban a hallgatást, mert a hal a mozgást, a parton való járás-kelést éa a viz legcsekélyebb hu lámzását is észreveszi. A nalászcamborak nem szok-