Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o

réléshez nem kell lehúzni j istállóajtóba csiptették a fejét. VI. A tavaszi átmeneti legeltetés. A szaporítással kapcsolatos események, borjuzás, csikózás, a juh fialása, a hágatás, herélés is már tavasszal, a termésaet zsendülése idején történik. S amint az első melegek kicsalják az első fűszálakat, a ditrói gazda rögtön igyekszik állatát a szabadba, legelőre engedni. A nyári és téli időszak átmeneti őszlőj éhez némileg hasonlóan a még vetetlen határba kerülnek legeltetésre az állatok. Ez a tavaszi határbeli legeltetés azonban méreteiben s megoldásában sem vethető össze az őszlővel, amikor fogadott pásztorok őriaték a csordát. Tavasszal csak egy-egy gyermek, surján legényke, leányka hajtotta ki az apja és a szomszédok állatait, s naphajlatra ismét hazatért. Ennek a szervezetlen tavaszi legeltetésnek neve nem volt. Május elejéig tartott , pmikor kezdtéK kigyűjteni a meddő- és ökörcsordákat, amikor kitették a tehén- és juhesztenákat a havasra. Az istállók kiürültek, az állattartás évi rendje uj szakaszába lépett: a teli istállós kezes tartás után s nyaralás következett, az állattartás havasi pásztorkodó módja. Körülbelül ilyen volt a ditrói állattartás rendje az eltelepülés idején. Földes László Jegyzetek 1. Orbán Balázs érzékelteti igy Ditró határának nagyságát, kiemelve, hogy legelőinek és a borszéki forrásnak haszna Ditrót és Szárhegyet a Királyhágón inneni részek két leggazdagabb községévé teszi. /Székelyföld, II./ 2. A Központi Statisztikai Hivatal kiadványainak adatai. Előbbiek 1895-ből. 3. Ditró, 1895. Egyes lófogat

: 1?, kettős: 237, hármas: 1,