Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o
féloldalasan ment, vagy feldűlt - megkímélte az állatot attól, hbgy a szekér magával rántsa. Ilyen küzdelmesen jutott haza a széna a csűrbe. "Kétkapus csűr volt. Ugy hogy a megrakott szekérrel bementem ezen a kapun, s a szénát leraktuk, s a hátusó kapun üres szekérrel kimentem. Ugy hogy ojan épületeket csináltunk, hogy rongyuk husz terű szénát födél alá tudtunk rakni." " A csűrnek két odra volt, vagy az egyik odor helyén istálló volt. A csűrös istállónak tehát félodra volt. Pent pedig volt rakó , ugy hogy a födélig fel lehetett rakni." De, ami széna nem fért, nem került a csűrbe, azt is nagy gonadal tetté el télire. A kerek boglyát meggereblyélték ,szalmával befedték. Alul fával kiraktak. Karóba rakták. Igy nem vitte el a szél a tetejét, nem áztatta el az eső,melyekből bőven volt a hegyes tájon. Amellett szép is volt a boglya,- csinos, mert a karó mutatta a közepét, nem rakták félre. Jelentőségében messze a széna mögött a szalma adta az állat takarmányát. A gabonatermelés nem volt nagyméretű Ditróban, s kevés gazdának termett annyija, hogy szalmájából négyszögű kazajt ,vagy kaszajt tudjon rakni. Egy-kettő, ha akadt. Középgazdák a szalmát is kerekre rakták, mint a szénaooglyát. A jó vadlóherés ditrói széna meghizlalta az állatot az istállóban. A széna mellett "az árpaszalmát és a zabszalmát szacskáltuk , sarjúval kevertük, s reggel áztattunk - ugy mondtuk - azt adtuk a marháknak. A 40 literes csebret megtőtöttük szacskával , akkor vizzel teletőtöttük, s ugy a tehén eiejibe tettük be. Ha négy vót, két cseberrel. Naponta kétszer, este - reggel osztán kaptak szénát." " A szacskálás, az a csűrben történt. Akkor ojan kézi szacskavágó volt. Megcsináltuk. Láda, s ijen kasza. Arra külön szacskázó kasza kellett; az ijen hosszú, s tenyérnyi a vászna . Hej, mennyit szacskáztam gyerekkoromba!" fejezi be Küsmödi Bálint. 'Az i-