Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon
ki két sorban. A dergálót külön erre a célra készült hosszú szék közepcre faragott áttörésbe állítják bele. - A munkához ponyvát teritenek le az udvarra, vagy pedig simára elseprik a kitaposott földet. A bugázó /Magyarszombatfa, Criszentpéter/ vagy gubázé /Egyházasrádóc/ a szék egyik végére ül, és a derékon megkötött marék, illetve kéve kötelékét kissé a len töve felé lehúzva, azok hegyét a dergáló szegeibe vágja, majd maga felé rántja, hogy a vasszegek a magot tartó bugát /gubát/ a szálak végéről lehúzzák. A lehullott magházakat aztán összeseprik, és ponyván a napra kiterítik. Itt kinyilik a buga /guba/, s ahogy megrepedezik, könnyen kihull belőle a mag. A napon megszáradt bugát /gubát/ aztán kézirostán megrostálják. Alul kihull a mag az igen finom törekkel, s a rostában marad a magház. A magot ezután még szelelik. /Ma gyaxszombatfa, Criszentpéter és kb. az első világnáboruig Egyházasrádóc./ b./ A magnyerés másik módjánál a földre ugyancsak ponyvát teritenek, ennek közepére deszkát fektetnek, és a lejjebb húzott kötelékü marékok, kévék bugás hegyét ráhelyezik. Itt egy mosósulyokkal addig verik, mig a lenszálak végéről a bugák le nem hullanak. A továbbiakban ugyanúgy száritják a napon, majd rostálják, végül pedig szelelik, mint azt a dergalásnál láttuk. /Vajszló, Dobri és az első világháború óta Egyházasrádóc is./ Dergálni asszonyok, nagylányok szoktak, de a sulyokkal való kiverést gyerekre is rábízzák. A lenmag tisztítása, rostálás, szelelés női munka. 4. A len áztatása . iztatni általában tavakban szoktak, üzen a csapadékdus vidéken a legtöbb helyen kis toká kban gyíü. össze a viz a falu natárában. Itt áztatják a lent. Folyóvízben csak Dobriban szokták: a Kerkára viszik le a lenmarkokat. Az áztatóviz szélén a kévéket, illetve markokat nagyobb egységekbe kötik össze. Vajszlón 20 kévét egy szalmakotéllel kalangyá ba, Dobrin 20 marékot ugyancsak szalmakötéllel
