Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)
Földes László: A Ditróból Budajenőre települt székelyek állattartása eljövetelükig 17o
roknak. Régebben csak drágesztenák voltak. A ezeresztena s a drágesztera esetében is egyik turmában a fejősjuhok voltak, s külön tormába kerültek a bárányok a meddőkkel. Tehénésztenák . A tehénesztenán a fejős tehenek csordája mellett sokszor egy meddőcsorda is volt: a kapcsolatot a pásztorok közössége jelentette. A tehénesztena, amint emiitettük, a juhesztena mintájára csak a legújabb időben alakult ki - szervezetére nézve némi módosítással. A drág- és szeresztena vonásaiból egyaránt megőrzött. A tehenek tejét megmérték, tehát a tej menynyisége szerint kapott a gazda a sajtból, ordából /mint a szeresztenán/, de nem a gazdák fejtek szerre, hanem a pásztorok; a tejtermék elosztását pedig a főgazda intézte,ahogy a drágesztenánál. Az is érdekes kettősség, hogy ha a tehén kevés tejet adott, a gazda kevés túrót kapott. Ellenben volt egy felső határ/ egy mázsa: 56 kiló/ turómennyiség, amelynél többet nem adott ki az esztenás gazda a tehén után,bármily en jól tejelt is. Számontartás . Az állatok csordába verésével számontartási kérüések is felmerültek. A gazda, mielőtt esztenára adta a.juhot, illetve még báránykorában füljeggyel látta el, ollóval a fülébe rovta a család hagyományos jegyét: karikát , vonást , ritókot. Választáskor erről tudta, melyik az övé. A mai öregek idejében már könyvbe jegyezte fel az esztenás gazda a tulajdonos nevét s az állatok számát, csak a román bacsók rótták nyolcszögü botra az állatokat. II. Pásztorok . Pásztor annyiféle volt, ahány csorda; aszerint is kapták nevüket: tehéncsordapásztor , meddücsordapásztor , disznócsordapásztor , s valamikor lópásztor . Utóbbihoz hasonlóan igy is mondták: tehénpásztor , meddüpásztor , ökörpásétor . A nem esztenás csordákhoz kevesebb pásztor kellett:egy felnőtt s két kisebb.
