Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon

cius végén /Vajszlc/, április elején /Dobri, Criszentpét

er, ügyházasrádóo/ vetik, részint pedig nyáron a rozs aratása után a felszántott tarlóba /Dobri, Magyarszombatfa, üriszentpéter, Egyházasrádóc/. Vajszion csak tavasszal

»MagyarszómbaV fán csak nyáron vetik. A tavaszi vetést még abban az évben,a nyárit csak a következőben dolgozzák fel. Ahol tavasszal vetik, a föld előtte való Ősszel gyenge trágyázást kap,ezt leszántják, majd tavasszal a földet újra szántják, boronálják, és ha vetés előtt még nem elég porhanyós, kézi gereblyévelis elsimitják. A tarlót a lenhez sohasem trágyázzák, elég az előtte termelt rozs alá a földet megjavitani. - A földmunkákat a len alá mindenütt férfiak végzik. A mag elvetésének ugyancsak két módja ismeretes*.' a kötényből, vetőruhából kézzel való szórás /Dobri,Magyarszonbatía, Criszentpc

ter, Egyházasrádóc/, és a kapa alá való vetés /Vajszlo/. Utóbbinál a kapával barázdát húznak, és ebbo szórják bele sorjában a.lenmagot. A következő sor meghúzásánál az előbb már bevetettet befedik. A kétfajta vetési módnak társadal mi vonatkozása i3 van, 3zórva asszony, férfi egyaránt veti a lent, de kapa alá csak asszony. "A lent asszo nyok szokták kapa alá vetni. Az emberek azzal nem bajlódnak." A jó lentermés biztosítását szolgáló gyér hiedelerranyag az öt faluban egyforma. Farsangkor a lányok nagyokat ugranak tánc közben, mert akkor sürü, és hosszuszálu lenük nő{ vetéskor a vevőnek nagyokat kell lépnie, hogy a lenje nagyra nőjön. 2. A nyövés

. A nyövés idejét az elvetés ideje határozza meg. A lenmag beéréséhez 12-15 hét szükséges az időjárastól függően. így a tavasszal Vetett lent július elején, a nyáron vetettet október elején szokták nyőni. Erre a munkára a család nőtagjai, esetleg néhány meghívott közeli jóismerős /szomszédasszony, komaasszony/ megy ki a lenföldre, "így gyorsabban megy e munka... Ezeknek ugyanilyen munkával viszonozzuk a szívességüket." /Oriszentpéter/