Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

Morvay Péter: Az egykori verbuválás és régi népi táncaink ismeretéhez

Az egykori verbuválás és régi népi táncaink ismeretéhez "A parasztság nagy emlékezete" - a néphagyomány átörökítésének sajátos módozatai /szájhagyomány stb./ révén,valamint az életformában megnyilatkozó, s a parasztság egykori gazdasági-társadalmi helyzetéből következő SZÍVÓS konzerva tizmus folyományaként - jól tudjuk - több évszázados műveltségelemeket Őrzött meg. /Gondoljunk pl. Lengyel László király nevére a hidasjátékban, vagy a gyógyító dobnak a sámánizmus korára utaló említésére a gólyaköszöntő mondókákban./ A néprajz régóta törekszik arra, hogy a romantika korától örökölt népit és régit azonosító szemléletet megtisztítva, megtalálja a mdd3zereKet e nagyœultu műveltségelemek korának megállapítására, és az őket tovább éltető, módosító erők megismerésére. Szaktudományunknak ez a népkultúra régebbi múltjának megismerésére irányuló vizsgáló tevékenysége elsősorban filológiai, összehasonlító jellegű. Van azonban a történeti irányú néprajzi kutatásnak olyan területe is, amelyben döntő szerep jut a gyűjtő terepmunkának. Alábbi közleményünk ehhez kapcsolódik. A paraszti kultúra fiatalabb történeti rétegének vizogálatánél ugyanis csak néhány nemzeaékre korlátozódó, mondhat ni közvetlen népi emlékezés egyik alapvető sajátos forrása a néprajzi vizsgálatnak. Az idős adatközlők emlékezetének kiaknázása, a levéltári és irodalmi forrásanyag / az előbbi jelentőségét kutatómunkánkban most fokozottabban látjuk/ ellenőrző aaáfáival megtámogatva, hiteles és részletgazdag anyagot szolgáltat a népi kultúra és életmód múltjának más forrásból és módszerrel a maga teljességében és részleteiben fel nem I tárható megismeréséhez. A néprajzi kutatás e sajátos forrásának: a nagyidejű emberek amiékezetének feltárása korántsincs a kívánt mődsze-