Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 1. évfolyam, 1-4. szám (Budapest, 1956)

K. Kovács Péter: Farsangi ivó Borsodivánkán

Harangszó után ilyenkor, ha vonószenészeik voltak,elvették tőlük a vonót, s csak hamvazószerdán adták vissza.Megjelent a harangozó pár hites

sel /esküdt/ és az éjjeli őrökkel, és a prímástól elvette a vonót. A kocsmában, illetőleg a kocsma előtt volt a gyülekező. A lányok is mentek, mikor látták litánia után, hogy mennek a legények a zenészekkel a kocsmából az ivó felé. Ilyenkor kezdődött a tánc. A legények intettek a lányoknak a kezükkel vagy a szemükkel, ugy hivták a táncba. Csárdást táncoltak csak. Tudták cifrázni, nem ugy mint máma. Nem unták meg: egyik szebben járta, mint a másik. Szünet fél-egy óránkint egy-két nótára volt, annyi időtartamra, amennyi idő alatt egy-két nótát elénekeltek. Addig pihentek a táncosok is meg a zenészek is, ha nem húzták a hallgatót. Ilyenkor a lányok is meg a legények is bandába álltak, és danoltak, nótáztak. Keavelt nóták voltak: Lefelé folyik a Tisza, Nem folyik az többé vissza... Sej, haj, leveles ág lehajlott, Engem a szeretőm elhagyott. Vagy: Piros alma kigurult az útra... Vagy: Bujdosik a betyár sürü erdejében, Fokosa nyelére támaszkodva mondja, Miért adtad a fejed tilalmas dologra. Lóra csikós lóra,elszaladt a ménes, Csak egyedül maradt a pányván a nyerges. Nyergeljétek fel hát a fekete csikót, A fekete csikót, Ne gázolja átal a Fekete Marost. A banádi gulyás igen jó barátom. Egy szilaj szép tinót számomra levágott... Vagy: Szeder-szál, szeder-szál felfolyik a fára. Mostanyi világba minden barna kislány vigyázzon magára,