Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)
Takács Lajos: Berki pásztorok a Kisbalaton szigetein
minc is. n Érthető tehát, hogy az asszonyok utálattal gondoltak a berekre, de ha sok munka volt, minden irtózás ellenére is dolgozniuk kellett. Előfordult, hogy a nehezebb, vizesebb helyeken a férfiak hátukon hordták át őket a szigetek szárazabb földjére. A férfiak ugyanis annál inkább kedvelték a berki világot. "Még vasárnap is elmentek körülnézni" - emlegették róluk az asszonyok, azaz a pihenő idejük alatt tájékozódtak azok is a berki munkák lehetőségeiről, akiket rendesen a paraszti munka a mezőkre kötött. Ezeken kivül voltak olyanok is, akik különösen sokat járták a lápot, olyan szegényebb emberek, akiket a szántóföldi munka nem nagyon kötött le, s azonkívül kevés földjük kicsi jövedelmét a berki munkákkal, nádaratással , vesszősze déssel , esetleg titkon végzett halászattal , madarászattal pótolhatták. Némelyik közülük csaknem mindig uton volt. Az ilyen embert nevezték a falubeliek berki ember nek, berki bu- járn ak. Ezek az emberek voltak a láp legjobb ismerői, akiknek ügyességéről, edzettségéről szinte legendákat meséltek. "Ciraki József még a jeges vizén is átment - hallhattuk pl. az egyik vörsi öregről.-Levetkőzött meztelenre, a ruháját fölfogta a feje fölé és átment a jégtáblák mellett.. De Ciraki bácsi még náthás sem volt". A berki emberek mellett a berek legjobb ismerői a berki pásztorok voltak, akik a nádasok közti szigeteken őrizték nyájaikat, elszigetelve a faluktól és ellenőrzéstől, tavasztól-őszig kint tartózkodtak. Ez a két fő tipus mind a két parton megtalálható, ha a somogyi parton nagyobb is volt az ellenőrzés. Különbség a két part lakói között akadt ugyan, de csak kisebb részletekben, így pl. egyes lápi elnevezésekben és a hiedelem-anyagban.
