Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)
Takács Lajos: Berki pásztorok a Kisbalaton szigetein
nagy zsombékok, avas nádak között a hajők csak az ereken tudtak volna biztosan haladni, de korántsem a marhajárás irányában. ízért a pásztorok ott csak lábon vezették, terelték állataikat. "A harangosómat mindig előre szoktam venni emiitette Horváth János az előkészületekről.—Az jön utánam, azt már előre lekenyereztem, hogy szelid legyen és bátor. Ezt kőtéllel vezettem, ami a fejére volt kötve. De ha már elindult, eljött 100-150 méterre, akkor már el is eresztettem, jött utánam, a többi meg ment utána... A többi pásztor meg hátul hajtotta szijostorral, rövidnyelü ostorral." "Levetkőztünk meztelenre, - emiitették a különös átkelési módot - és ugy hajtottuk. Hegfogtuk a marha farkát és ugy húzattuk magunkat befelé." Kezükben volt még átkeléskor a terelőostoron kivül az ágasbot is, amellyel tapogatták a keményebb helyeket és lökődték magukat úszás közben, a marha farkába kapaszkodva. A kihajtást még a kutyák is segítetté^ melyek velük együtt úsztak, vergődtek a vizén., Szárazra érve, késsel kellett levakarni magukról a sok piócát, mielőtt ruhájukba bújtak volna, amit rendszeresen hajóval szállítottak át, egyéb felszerelésükkel együtt. ésszel, visszafelé ugyanazon az uton szoktak jönni, csak akkor rendszerint nem volt olyan nagy a viz, és a pásztorok a zsombékokon is elugrálhattak. Törsön, ahol falubeli marhát is tartottak a szigeteken, az állatot évközben is többszőr be és kihajtották, ha például be akarták fogni. Ha nem lehetett hajtani, összekötözték és hajón vitték. Arra már a pásztorok sem emlékszenek, hogy akár a szilaj marhát is a berekben teleltették volna, bár az avas rét elegendő táplálékot nyújtott volna. "A berket nagyon átfújta a szél," - mondták - "a szilaj, rideg marhákkal az erdőben teleltek. Az erdő sürü volt és az védett." De emlékestek arra is, hogy n a szilaj marhák négyszögletes kazalok között teleltek* 1 , amelyek nyilván a gabona cséplésének, ill. nyomtatásának helyén magasan helyezkedtek el. Mégis valószínűnek kell tartanunk, hogy korábban az alföldi viszonyokhoz
