Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban

szögöl vetésterületük volt. Pátyodon rostkender termesztéssel a falu 80 j£-a foglalkozott, i termelőknek az állam adott vetőmagot, hogy a termelést előmozdítsa. A termést a nyüvés után megszárítva vették át a gyárak. A porcsalmi kendergyár környékén évről-évre hatalmas kazlak emelkedtek kenderből. líég az 1950-es években sokan termesztettek szerződéses magkendert. Ritkán géppel vetették, hogy erős szálú és magas legyen. Mikor virágzott, a virágos szálakat kihúzgálták, s eláztatták, a többit érni hagyták. A nyüvés és szárítás után a magot deszkán bottal kicsépelték, szárát feltüzelték, vagy szekérszin, tyúkól tetejének fedéséhez használták fel.

26 A termelőszövetkezetek megalakulásával az addig apró parcellákat összevonták, a földeket nagyüzemi mezőgazdaság részére egyesitették. A háztáji gazdaságokban nem maradt hely a kender számára, de az életforma rohamos megváltozásával erre már mind kevesebb igény mutatkozott. Az 1960-as években a terület nagy részén lényegében megszűnt a kendertermesztés és vele együtt a kenderfeldolgozó háziipar is. Az ágynemük ma már legtöbb helyen gyolcsból készülnek, a férfi és női alsóruhák nagy része ma már bolti áru. Sok családnál még fel-feltűnnek a vászon lepedők, kendők, asztalteritők, falvédők, de a nagy munkával remekbe készült régi szőttesek, varrottasok a szekrények fiókjaiban már csak a mult emlékeit idézik. Janó ikos Jegyzetek: 1. Magy. Hépr. 1941: 353. Bátky Zs. 1921: 107. 2. Gönyey S. 1936: 1-2. 3. Nagy Cz.L*, b, 219. 4. Bátky Zs. 1921; 107-110. 5. Kresz M. 1956: 24.Még a mult század közepén Magyarország