Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban

virágos, melyik a magvas. A virágost kihúzgálták, s a földön hagyták, hogy megszáradjon. Majd ha ismét mentek a mezőre, a megszáradt szálakat szalonnasütéshez összeszedték. A tengerivel együtt a magvas kendert is megkapálták, mikor megért, haltával kivagdalták, kévékbe kötözték, hazavitték, lerakták az eresz alá, ott 3-4 napig füllesztették, majd deszkához hcj;?

/ .erve elcsépelték. A termesztett mennyiség, illetve a vetésterület nagysága az évi szükséglet mellett még inkább a család kendermunkában résztvevő tagjainak a számától függött. A női munkaerőknek megfelelő mennyiségnél csak azok a családok vetettek többet, melyek a szöszből eladásra is szántak, vagy a feldolgozást résziben, esetleg fizetésért akarták elvégeztetni. Általában azonban a termesztett mennyiséget a női munkaerők számához szabták. Hiába vetették volna el a sok kendert, ha nem volt aki megfonja, viszont ahol kevesebb volt a szükséglet, ott is vetettek annyit, hogy a fonás-szövés télire mindenkinek munkát adjon.

22 A kenderrel bevetett földterület mértéke a négyszög öl volt. A vetésterület nagyságát azonban nem mindig ölben, hanem a belevetett mag mennyiségével számtották. Erre vonatkozóan Szatmarban többféle mértékegység alakult ki. Leggyakoribb volt a véka, mely általában 20-24 kg, illetve 32 liter magnak felelt meg. Imiéi nagyobb mennyiséget kevesen vetettek. Ha nem volt nagy a család, egy vékás vetés terméséből sár el is adhattak. Gyakoribb volt a negyed, fél, vagy háromnegyed vékás vetés. Ahol nem volt lány, ott az asszony negyedrészt vetett a maga számára, ebből egész télzn fonhatott. A vékának része a nyolcas

, mely kis véka alakú, abroncsokkal összefogatott dókákból készült űrmérték, fartalma kb. 4 liter. Ifevét onnan kapta, hogy nyolc fér belőle egy vékába. Kispaládon kisebb családok két nyolcast, vagy egy vékást vetettek.