Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Janó Ákos: A kender felhasználása, s gazdasági jelentősége Szatmárban

Szöszt nemcsak vásárban, hanem háznál is lehetett venni. Akinek nem termett kendere, de a fonáshoz megfelelő munkaerővel rendelkezett, pénzért vásárolt szöszt ismerősétől. Az eladással sokan megvárták a tavaszt, vagy a nyarat, mert akkor drágább volt. Tavasszal, nyáron a kötélvetők is keresték. A legszebb, legfehérebb szöszt a turhátiak árulták. A főként alkalomszerűen piacra történő termelés mellett a kenderfeldolgozás munkájának igazi célja Szatmárban is elsősorban a házi szükséglet kielégítése volt. A parasztcsaládok úgyszólván minden textilanyaga háziszőttesből készült. Vászonból volt a nők számára az ing, pendely, szoknya, kötény, kendői a férfiaknak az ing, gatya, sőt gyakran a felsőruhák is, az ujjas és nadrág. Női ingeket készítettek ugy is, hogy az csak deréktól lefelé volt vászon, felül gyolcs. Módosabb gazdáknak 10-12 felöltő ruhájuk is volt, a hozzávaló alsóruhák mind vászonból készültek. Egyik csegöldi adatközlőnk apjának 16 inge és ugyanannyi gatyája volt vászonból. Az első világháború előtt a gyermekek vászon ingben, gatyában jártak iskolába. Csizmanadrágot is varrtak vászonból, még ünnepnap is felvették a legények. Hétköznap gatyában jártak, vasárnap vászonnadrágot hordtak. A nadrágot nem festették, a sokszori mosásban minél inkább megfehéredett, annál szebbnek tartották. A női felsőruhákat az első világháború óta befestve használták. Pirosra, kékre, zöldre, rózsaszínre festették, s azok a mezőn "csak ugy rikitottak". Az idősebbek feketére, kékre, zöldre festették felsőruháikat. A többszöri mosással ezek megfakultak, meghókoltak

. Azelőtt a vászonruhák festése nem volt szokásos. A vászonkötőt, surcot

, amit férfiak, nők hétköznap egyaránt viseltek, fehéren hagyták, vagy kékre festették. Jellegzetes férfi viselet volt a béléstelen vás. nkitli

, kis vászonkabát. Főképpen a nyári mezőgazdasági