Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Horváth Terézia: A kapuvári parasztvarrónők

Á magyar női haj- és fejviseletek. Budapest, 1937, 66« Hasonló háromrészes tok a csornai,szanyi főkötő váza is, valamint Győr megyében a nyuli /Győri Xantus János Múzeum 63.18.1 ltsz. tárgy/, nyalkái, tápi. 17. A Soproni Liszt Ferenc Múzeum "Néprajzi Tár" leltárkönyvében a kiállitott kapuvári szoba 54. számú darabja egy "ruhadisz gyűjtemény", melyben az ilyenféle varrónői készitmények voltak összeválogatva. A második világháborúban elpusztult. 18. Az egész Rábaközben kedvelt női köténydisz. Szanyban férfi kötényeken is alkalmazták, és kétsorosán is* Ott cakedli a neve. 19. Szanyban borgyufogas a neve. 20» Az első világháború táján a szanyiak nagy része is hasonlóan előre elkészített rojtot tett a gatyákra. "Volt, aki ugy vette a /házaló/ szili asszonytól a rostot, vettünk fél rőföt." 21. Távoli párhuzam pl. Torockó városa, ahol a népviselet alakulásában szintén eljutottak oda, hogy "szinte mindegyik ruhadarabnak különböző hozzáértő kismestere volt, vagy egy, vagy esetleg több is. így külön készült a párta és a pártához való csipke, külön varróasszonya volt a főkötőnek és a fátyolnak,a himes ingek varrását sem mindenki tudta,hanem azt i& hozzáértő varróasszonyok végezték. ... Ahol pedig ennyire specializálódott az öltözet előállitása, ott föltétlenül azzal kell számolnunk, hogy az öltözet anyaga és szerkezete olyan fejlődési fokot ért el, melyen az öltözetté formáláshoz már nem mindenki értett, hanem csak néhány hozzáértő népi kismester." Nagy Jenő; A torockói magyar népi öltőzet/Bukarest,1957/ 10-11. 22. Ezt a fajta cseh gyártmányú ruhadiszt hasonlóan alkalmazták a Sárközben is vagy akár a szlovák viseletekben.