Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 11. évfolyam, 1-2. szám(Budapest, 1966)

Horváth Terézia: A kapuvári parasztvarrónők

ratott egy jánklit /szegényesebb rövid férfikabát/ és elvitte hitelbe. Aztán tojással fizettek." A vagyontalan réteg századunk elején is gyakran termékcsere utján szerezte be ruhadarabjait. - Az uradalom cselédei jó* fizetők voltak, elég sok konvenciójuk volt.^ Ha bejött egy cselédasszony a kész munkáért, mindjárt fizetett, mint "katonatiszt" /azaz jól, gavallérosan/. Kapuvárott a parasztiarró eredetileg "varrt mindent, kalapon, csizmán kivül". De hamarosan a varrónők egymás között is további munkamegosztást hoztak létre, ez a fejlődésnek több szálát indította el. Az első ilyen munkamegosztás a XIX. század második felében történhetett meg, a fehér kendőket hímzők kiválásával. Az 1880-1900 között készült aprólékosabb rajzú fejkendőhimzéseket külön himzőspecialisták készítették.-^ A XIX. század végére már csak egy parasztasszony foglalkozott készítésükkel és a nem-paraszt Fésüs-lányok. "Fejből kurták maguknak", ugy hímeztek kendőt és hasonló mintákkal gyolcs férfiinget. A helybeli himzőspecialisták halála után a fehérhimzések előállítása a helység határán kívülre került: az árvizek miatt mezőgazdaságból megélni nem tudó és himzőfaluvá alakult Hövej látta el a gazdag Kapuvárt a továbbra is divatos hímzésekkel. Ez a nagyfokú munkamegosztás a környező községekben már nem tapasztalható. A XIX. század végén ujabb szétválások következtek be a varrónők között. A divatos, drága gyári kelmét; selymet, bársonyt és a hozzá való cifraságokat Kapuvárott is és Gartán is csak két-három "elhíresült varrónéhoz hordták". Csak ezek készítettek keményfodru,.cifra ünnepi majkó

t és 1910 előtt a hátvarrásai mentén kevés pamuthimzéssel is diszitették. /1.-2. ábra/ Egy ilyen darabot 1916-1917 körül 3 koronáért varrtak, egész öltözetet /szoknyával/ 6 koronáért. C*k varrták az ünnepi hátulcsukós melles

t, amit a szegényebbek viseltek, mert viszonylag kevés anyag és kevés disz kellett hozzá. Varrása