Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

I. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal a magyar nyelvterületen

három esetet, amikor a karácsonyfa az asztal fontos alkotórészének látszik, annyira, hogy bizonyos érintetlenül hagyási idő után az asztal többi jellegzetes tárgyához hasonlóan használják fel: szétszedve a gyümölcsfák ágaira kötnek belőle /Karád, Osztopán, Somogy m.j Bernecebaráti, Hont m./. Sízek az adatok nyilván nem a karácsonyfa e helyeken való régi meglétét, hanem az asztal képzetkörének a legújabb időkig megmaradt, még ilyen uj szokáselemekre is kiható, eleven voltát bizonyitják. Még néhány egyedülálló adat: Lebenyben /Mosón m./ az asztalon elhelyezett kulcsot "kisgyerek száját megnyitni

11 használják, hogy ne legyen némái Hajdudorogon /Hajdú m./ éjfélkor meritett "aranyosvizet" tesznek az asztalra, majd ezt gyógyitó célra használják} a Csáktornya és Lendva közötti falvakban /&<|la m./ pedig élő tyúkot ültetnek az asztal alá. A karácsonyi asztalra helyezett lucabuzával nem foglalkozunk} ez egy, a karácsonyi asztaltól, és a karácsonyi étkezéstől független szokás, illetve hiedelemkomplexum véletlen összetalálkozása a karácsonyi asztallal /hasonlóképpen a már emiitett, karácsonyi asztalon végzett jóslóeljárásokhoz, pl. hagymakalendárium/ 4. A karácsonyi abrosz /12. térkép/ A karácsonyi abrosz kérdése nem választható el a karácsonyi asztaltól, de - mint már utaltunk rá - mégis kíilön vizsgáljuk, mert néha a karácsonyi asztal létezésétől már szinte függetlennek látszó önálló elemként él /sokhelyütt már csak hiedelemmotivum, és nem szokáselem/, ezenkivül a vele kapcsolatos hiedelemkör viszonylag önálló egészet képez. A karácsonyi abrosz fogalmának meglétét egyrészt azokban az esetekben tételezzük fel, amikor különlegesen szép, himzett vagy szépen szőtt abroszról van szó, melyet általában csak karácsonykor használnak, és sokszor "karácsonyi abrosz"-nak neveznek) másrészt akkor, amikor a kara-