Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

I. A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal a magyar nyelvterületen

napja, vagyis a karácsonyi ünnepek vége. Gyakori az Újévig, legritkább a Vízkeresztig való érintetlenül hagyás. Nem mutatható ki a különböző tárgyak szempontjából sem rendszer: ugyanazt a tárgyat különböző helyeken egész más időpontokban veszik le az asztalról. Ezek szerint a problémával nem érdemes tovább, részletesebben foglalkoznunk. Célszerűnek látszott - a vacsorához hasonlóan - a karácsonyi asztalra vonatkozó adatoknak is elemekre való bontása. Az elemzés igy sokkal könnyebben elvégeznetőj emellett az egyes elemek nem mutatnak olyan szoros összefüggést, hogy ne volnának egymástól elválaszthatók. A karácsonyi asztal alkotóelemei - az egészen különválasztott, és később tárgyalandó abroszt és morzsát nem számítva - a következők: szalma és széna, gabona és egyéb terménymagvak, gazdasági és házieszközök, ételek, egyéb. Mint az összesítő térképről láthatjuk, az egyes elemek összességében, előfordulásuk intenzitásában komoly területi különbségek vannak. Míg szórványos keleti adatainkban csak egy-egy elem fordul elő egyszerre, addig a gazdag palóc vagy dunántúli területeken nem ritka a négy-öt, sőt még több elem együttes előfordulása is. ay_Szalma é_s_s_zéna_/8t é^rkéj)/^ A karácsonyi asztalon, illetve az asztal alatt /ritkábban nemcsak az asztal alatt, hanem az egész szobában/ szétszórt szalma és széna az adatok nagy száma alapján a karácsonyi asztal egyik legjellemzőbb elemének minősül. A szalma a keleti területeket /Erdély, Moldva, Bukovina/ kivéve mindenhol megtalálható, a széna ezen kívül Moldvában, Bukovinában is. Adataink legsűrűbbek, leggazdagabbak a karácsonyi asztal egészével kapcsolatban már emiitett területeken. Nézzük először a szalmát. Ritkábban az asztalra teszik elszórva /Tordas, Fejér m.j Guta, Komárom m./ vagy csak egy marékkal /Nagykapos, Ung m./j esetleg olymódon, hogy ke-