Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

Bevezető

problémája volt: tehát az, hogy függetlenül az eredeti keletkezési helytől és időtől e szokásokat és hiedelmeket közre tlenül mely néptől, illetve népektől és körülbelül mikor tanulta a magyarság. De ennél tovább kellett mennünk, s meg kellett keresnünk egyrészt e motivumok eredeti forrását és egyúttal eredeti szerepét és jelentését, másrészt meg kellett vizsgálnunk az átadás és átvétel általános problémáit. Az előbbi kérdéssel kapcsolatban természetesen nemigen léphettünk tul az európai kutatók eddigi eredményeinek bemutatásán. Az utóbbi kérdéssel kapcsolatban elsősorban a következő problémára kerestünk választ: Milyen törvényszerűségek kereshetők egy-egy motivámkor vagy egyes hiedelemmotivumok átadása és átvétele kapcsán, egyrészt az átadó, másrészt az átvevő fél viszonylatában? Az átadás és átvétel intenzitása és módozatai mennyiben és mi által determináltak, és mennyiben tekinthetők bizonyos véletlenek következményének? Az eredetkérdések megoldása során kitértünk egy fontos részletkérdésre: a hiedelemnek és tárgyának - jelen esetben az ételeknek, illetve bizonyos étkezéssel kapcsolatos tárgyaknak - a viszonyára, illetve az ételekhez fűződő hiedelmek keletkezésének problémáira. Melyek azok az esetek, amikor egyes ételek bizonyos, figyelmet felkeltő fizikai tulajdonságaik révén szinte vonzottak magukhoz e tulajdonságaikon alapuló hiedelmeket) és melyek azok, ahol egy ételhez fűződő hiedelem eredetileg egy ünnepi ritus, pl. egy áldozati cselekmény tartozéka volt stb. Valószínűleg igen sokféle eset lehetséges) csakhogy az általános törvényszerűségek megállapításához ebben az esetben feltétlenül szükség lenne a táplálkozással kapcsolatos szokás és hiedelemanyag egészének vizsgálatára, kimerítő táplálkozástörténeti kutatásokkal kiegészítve. Itt különösen erősen éreztük a téma leszűkítésének korlátait, és meg kellett maradnunk a bizonytalan feltételezéseknél. A felhasznált anyag kisebb részben saját gyűjtésű, nagyobb részben már mások által publikált, illetve az Ethno—