Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

got mutató" motívumcsoportok mélyén mégis ki tudtunk mutatni olyan vonásokat, melyek révén az egész anyagot egy eredeti, kikövetkeztetett egységben láthatjuk. Az a kérdés csak, hogy ez elhomályosulás, a másodlagos magyarázatok felvételének következtében létrejött széttöredezettség hol mikor következett be? Mikor váltak el a csoportok egymástól: Jézus és angyalok etetése, szegényetetés, diódobás a sarkokba, stb. Vagy már eleve különálló - bár rokon - csoportokról van szó, amelyek esetleg egy-egy népcsoportot kizárólagos sajátságaiként jöttek létre? Ez utóbbira vall egyes jelenségek csak német, vagy csak szláv elterjedése. Bár ez utóbbi tény sem zárna ki egy eredeti egységes - pl. közös indogermán - motivumkört. - Magyar anyagunk vonatkozásában pedig: a kimutatható nagymértékű másodlagosság, elhomályosultság belsó keletkézé sü-e, vagy már eleve inkább ezeket a jellegtelenebb motívumokat vettük át? 2/_Te_rmé_sjóslás Futólag emiitünk meg egy motívumot, melyet nálunk csak egy adat képvisel /jóslás szalmában talált gabonaszemekből/. Szórványos és igen különböző adataink vannak Európa különböző pontjairól, ^

27 melyek azt bizonyítják, hogy e motívum nem jellemző sehol a karácsonyi vacsorárai felbukkanása véletlenszerű. Egyedül az oroszoknál találunk sok karácsonyesti és újévi adatot, melyek az asztalra tett magokkal, szalmával, kévével kapcsolatosak.^

2

® De a szokás ezen a területen nem terjed tul« ky_Szerelmi jóslás_ A magyar néphitben gazdag, karácsonyestére igen jellemző motívumkor. Két jellegzetes motívumban csúcsosodik ki. Az egyik: jóslás a karácsonyi alma elfogyasztása közben. Az erre vonatkozó adatok változatosak és nagy eltérjedésüek /főleg Dunántúl, északi területek, Délalföld/. Adataink idő-