Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)
II. Az eredetkérdések
romfi hangjának utánzása, mely világos célú analógiás varázslás /elterjedése: Dunántúl, észak, északkelet, dél - de kevés adat/í a másik pedig szintén analógiás baromfivarázsló szokás; a gazdaasszony ül, hogy a tyúk jól üljön. Ez utóbbi nagy elterjedése révén /főleg palóc területek, de Dunántúl, Alföld és északkelet is/ karácsonyi vacsoránk egyik fontos jellegzetessége. Párhuzamot elsősorban e két adatcsoporthoz találunk. Az állathangok utánzása esetében két irányból történhetett átvétel: délszlávoktól, valamint a rutének felől. Az adatok mindkét területen lényegében megegyeznek a magyar adatokkal. Az átvétel teljesértékü volt, de nem elég intenziv ahhoz, hogy a szokás általánosan elterjedjen. Másik adatcsoportunknál már nagyobb intenzitást látunk az átvételben, illetve az elterjedésben. Az átvétel itt is két irányból történhetett. Szlovák, sziléziai, valamint szerbhorvát és bolgár adataink pontosan megegyeznek a mieinkkel - tehát minőségi változás sem volt. 1 ®^ - Nem érdemes elemeznünk a mi szórványadatainkhoz némileg hasonló, de velük nem egyező, igy össze nem vethető szórványadatokat, melyek az étkezés körülményeire /pl. délszlávoknál szigorú előírások vannak; nem szabad evőeszközt használni, nem szabad az asztalt szurkálni stb./, vagy bizonyos ételek fogyasztására /pl. a német nyelvterületen néhány esetben "bizonyos állati termékenységet előidéző ételeket kell fogyasztani: borsó, hering stb./, •j pn ' stb. Meg kell még emlitenünk, hogy elsősorban a délszlávoknál, kisebb mértékben a ruténeknél át- meg átszövik a vacsorát /az ételkészitést és étkezést egyaránt/ az ünnepélyes köszöntők,melyek gyakran tartalmaznak állatok szaporodására, fejlődésére vonatkozó kívánságokat. . E kívánságokkal kapcsolatban *" r .lán gondolhatunk terméke nységvarázslásra; de még inkább az étkezés közben elhangzó állatvarázsló mondókák esetében. Nálunk csak a köszöntők vannak meg /elsősorban a palócoknál és a Délalföldön/, de sokkal halványabb forrnában. 190 Újra a figurális kalácsokat kell megemlítenünk, mint nálunk teljesen hiányzó, a németeknél, osztrákoknál, szlá-
