Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám - A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

II. Az eredetkérdések

Mások - sőt gyakran ugyanezek a kutatók - ugy látják, hogy a mai karácsony fő vonásai - legalábbis bizonyos területeken, igy elsősorban Dél- és Középeurópában - antik eredetűek, illetve éppúgy lehetnek antik eredetűek, mint belső kelttkezésüek. Ehhez rögtön hozzátehetjük - mint ezt már hangsúlyoztuk is - hogy az antik hatásnak kevésbé kitett területeken: pl. a skandinávoknál és az oroszoknál mégis elsősorban eredeti hagyományokra kell gondolnunk, Dél- és Közép-Európában pedig az antik hatások elsődlegessége mellett feltételezhetünk egy hol azzal kibogozhatatlanul összefonódó, hol világosabban különváló, továbbélő autochton réteget is. Szoros összefonódásra erősen hasonló vonások esetén /pl. a halottkultusz, termékenységkultusz bizonyos megnyilvánulási formáij pl. a hazalátogató ősök-halottak táplálása/ gondolhatunk - illetve természetszerűleg éppen ezekben az esetekben vetették fel a kutatók az esetleges közös indogermán hagyományok kérdését. Az antik hagyományokat megvizsgálva elsősorban a római Kalendae Januariae ünnepét kell megemlitenünk, mely a császárkorban egyre nagyobb szerephez jutott, visszaszorítva minden hozzá időben közeleső régi ünnep jelentőségét. Részben közünnep volt, többek között a következő jellegzetes cselekményekkel: uj hivatalnokok belépése, áldozatok Jupiternek, első szenátusülés, Vesta-tüz megújítása} másrészt családi ünnep: rabszolgák büntetésének elengedése, gyászruhák letétele, ajándékozás, énekes felvonulások, szerencsekivánatok, házak feldíszítése olajágakkal, egy kevés munka elvégzése /hogy egész évben jól menjen a munka/, áldozat a ház Larjainak, első étel felhasználása betegség ellen, tüz és tüzugrás a házak előtt, házi tűzhely tüzének égetése egész éjjel, stb. Időben két igen régi ünnep a Saturnalia, valamint a Vota és Conpitalia termékenységi ünnepe közt helyezkedett el. Ezeket nagy lakomákkal, természetfölötti lényeknek éjjelre telerakott asztalokkal, áldozatokkal /pl. a Saturnalia fontos része volt a disznóáldozat/, jóslással stb. ünnepelték. Eredetileg mindkettő az évi földművelő munkákat