Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai

Sötét szürke /1821/

f - Igen setét szürke /mintha őszülni kezdene/ /1781/, - Szeplős szürke /1753, 1792/, - Vércse szürke /1694, 1753/, - Világos szür^ ke /1809/, - Zöldes szürke /1786/. Szórü Agár szőrű /1753/, - Avas szórü /1783/, - Borza szőrü /1806/, - Csőre szórü /1785/, - Daru szőrű /1760, 1781/, - Egér szőrű /1773, 1786/, - Egér fekete szőrű /1781/, - Egér forma feketés szórü /1781/, - Egér forma szórü /de nem tiszta fekete/ /18O0/, - ggér szőrű szőke /1821/, - Mocskos egér szórü /1777/, Setét egér szőrű /1774/, - Égett szőrű /1784/, Gesztenye szórü /1730/, - Málé szórü /1785, 1801/, Mocskos szőrű /1776/, - Rigó szórü /1790/, - Serege szőrű /1790/, - Sült szőrű /1773, 1786, 1800/, Sült szőrű, vagyis piros /1790/, - Szamár szőrű /1775/, - Szarvas szőrű /1782/, - Szennyes szórü /1848/, - Ürge szőrű /1806/, - Vad szőrű /1792/, Vércse szórü /1755/, - Világos daru szőrű /1782/, Zsemle szórü /1823/. Veres /1692/, - Vereses /1821/, - Vörös /1594/. Amint a fenti felsorolásból látjuk, Kecskemét gazdag levéltárában a ló szinére 182 különböző színárnyalat kifejezése maradt fenn. A felsorolt lószinek, illetve színárnyalatok közül a barna 7, - a deres 13, - a fakó 17, - a fehér 7, - a fekete 13, - a kék 7, - a kesely 4, - a pej 34, - a sárga 16, - a szőke 1, - a szürke 25. - Ezekből is megállapítható, hogy az alföldi népnek legkedveltebb lova a pej szinü volt. Megállapíthatjuk továbbá, hogy a ló színét más állatok szőre vagy tolla után is gyakran nevezték, pl. így; Agár, - bogár, - borz, - daru, - egér, - rigó, - sas, - seregély, - szamár, - szárcsa, - szarvas, - őz, - vakond, vércse, - ürge. Anyagok is szolgáltak a ló színének meghatározására, igyj-