Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai
vissza használjuk. Régebben mindegyiken mást értettek. A tulok szé jelentését I. Ferdinánd király 1529-ben kelt egyik oklevele igy határozza meg: "de inveneo, Germánico Terz, Hungarico tulok, Slavico juszetz apellato." K.p. tr. Österr. Gedunkbuch 32. köt. 1529. juli 15. Budveiss. Azaz a harmadfű tinót hivták tulok nak. Kecskemét vidékén még a hetedfü tinó" is tulok számba ment, mig járomba nem fogták. Az ökör meghatározását a kecskeméti jegyzőkönyv igy adja: "a borjak negyedfü korra nevelkedvén, megjármosittattak, s ökrök lettek belőlük. Voltak szekerező , hámos és jármos ökrök. A tulok sző kort fejezvén ki. A kecskeméti jegyzőkönyvben 1597-ben negyedfü tulok tehén is szerepel. A sőrék és göbölyök a hizlaló legelőn tanyázó marhák voltak, a szénás marhán is ilyent értettek." /Rajzok a török világból: Takáts II. 288./ A kecskeméti nép a tulok szót, amely járomba fogható tinót jelentett, ma már nem használja. Régebbi időben általános használatú volt, igy találjuk az 1591-96 esztendő jegyzőkönyvében: "Vajda moly rabokat elvitt... Szakái szolgáját, Jánost azért vitték föl, hogy az Tóth Balázs tulkát ellopta volt és az Kónya Pálét is, egy tulkot, emberét nem adhatta, hogy kitül vette." A him-borju bikaborju , később bika . A bika különböző tulajdonságai szerint lehet szilaj , - öklelős , - vad, stb. A rosszul herélt bikát kondornak vagy komornak is nevezik. Használat szerint van üzekedó , - fejős , - borjas vagy meddő tehén.Továbbá heverő marha , - jármosökör , - hí zó marha vagyis göböly . Ez utóbbit sőrének is mondják és vágómarhának is nevezik. Később a nőstény barom neve tehén , a him pedig a bika . Fiatal korban a barom neve borju , és pedig a nőstény vagyis üszőborju , a him vagyis bikaborju . Rúgott borjúnak nevezik mind a kettőt, amikor már az anyja
