Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Molnár Mária: A párválasztás és házasság néprajzi vizsgálatához

szeritő erejűek voltak, gyakran ellentétben voltak az egyén akaratával, emiatt az özvegyen maradt asszony élve vagyoni^ és társadalmi szabadságával önállóan döntött házasságáról: "Meghalt az uram, egy év múlva újból férjhezmentem. Olyan idős legényhez, mint én voltam. Megkedveltük egymást, megértettük egymást. Yagyonilag nem énhozzám való volt, a szülei nem is akarták,de én akkor azt mondtam; én már ahhoz megyek, akit kedvelek." Az özvegyasszony ha másodszor legényhez akart férjhezmenni, szinte kivétel nélkül nálánál szegényebbhez mehetett. A másodszori házasságban ilyenkor a vezetőszerep, irányítás az asszony kezében maradt; "Eszti néni első gazdalány volt, egyes lány, elvette egy nagygazda ember, szép, ügyes ember volt. Beoltotta a gyümölcsöst, nagyon szépen gazdálkodott, jól nent nekik. lét gyerek is volt. Az első világháborúba meghalt az ura. Egy szomszéd falubeli szegény legény elvette, gondolta Eszti néni, hogy majd azt csinálhat vele, amit akar." A község endogáa jellegű házassági szabályzata jut kifejezésre abban is, hogy másodszori házasságnál a legény nemcsak jóval szegényebb volt az özvegyasszonynál, hanem legtöbb esetben más faluból került Gesztre. + A párválasztásnál - mint láttuk - az osztály viszonyok kényszerítőereje volt a 1 ^nagyobb. Ezért egyes házasságok története, mint sorstragédia elevenedik meg előttünk; "TJagy Julcsát Kovács Paliho adták, volt három hold földje, meg vele rét, legelő, de ő nem szerette. Mikor mentek az esküvőre, ritt az anyja nagyon, a jány meg akkor bele volt nyugodva. Azt mondta neki a lánya, most töri mán a rossz,hamarabb nem jutott eszébe?Igy megmondta ott a sok nép előtt." "A nénémet hozzáadta az anyám Szabó Lajoshoz, jó gazda-volt. A néném nem akarta, de muszáj volt. Ha mentek,