Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Csiszár Árpád: Csikólép és emberkoponya

földre való homokért ment a temető mellett levő homokhordó helyre. Ott egy emberi lábszárcsont fordult ki a homokból. A homokkal hazament, elmondta mit látott. Meghallotta ezt a szomszédasszony. "Jajj, de jó, hogy mondod!" mondotta. Kiment a homokhordó helyre és addig piszkálta a csontokat, mig előkerült a koponya is. Ezt hazavitte. Azt mondta: "Nagy szükség lehet még erre". Kiket gyógyítottak az emberkoponyával

? Gyermekeket és fiatalokat.Egyetlen egy adat sem jött elő arra nézve, hogy felnőtteket, vagy öregeket gyógyítottak volna. Gyürében gyermeknek és fiatalnak adták. A beregsurányi öregasszony gyermekek számára vitte haza a koponyát. Olcsvaapátiban gyermekek számára tartották és fíéz Erzsit is gyermekkorában gyógyították meg. Tákoson Barát Lajos arról tud, hogy csak gyermekeknél használták. A Medgyesi Istvánok kisfia, gyermek, Dul Mihálynét gyermekkorában készültek megitatni, Yezse Sándornét gyermekkorában itatták meg és ő is kicsi korában itatta meg a gyermekeit. Fi le Margitot fiatal lány kpr&iils. &'ő^'ÍM»i«4k emoerjcoponyával. Kik végezték a gyógyítást? Más varázslatos gyógyításokkal pl. a beteg állatból a féreg kiolvasásánál, a szemölcsök leolvasásánál mindenkor varázsló végzi el a gyógyítást. A különböző rontások ellen is tudós

ra, varázslóra van szükség. El kell menni hozzá, vagy a nevét mondani a beteg—<ik, vagy valamilyen dolgot, pl. néhány szál szőrt elvinni a beteg testéről és igy a hatalmába adni azt. Azoknál feltétlenül fontos, hogy a varázslást végzőnek "a másik világban" nagyobb hatalma legyen, mint annak, aki a rontást elkövette, vagy feltétlen hatalma kell hogy legyen a betegség felett. Az egyik boszorkányt a tudós igy fenyegeti meg: "te is tudsz, de én kétszer annyit tudok." Ennél a gyógyításnál nincs szerepe a tudósnak, a va-