Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyitáshoz, boszorkányhithez, erdőkultuszhoz

nak ás ezek hozzátartozóinak is természetfölötti erőt tulajdonított a néphit.*^" ők nem voltak teljesen összeforrva a mezővárosból lett nagyközség hajdan homogénebb,paraszti jellegű társadalmával* Itt is ismerik az általánosan elterjedt kovácshiedelmet: "Jánosházi nevű kovácsmesternél dolgozott egy nagyon erős kovácslegény. Félkézzel megforgatta a 130 kg-os üllőt. Egyszer jött arra a papirgyáros kocsival. A lovak hirtelen megtorpantak a műhely előtt. A két ló ágaskodott, egy tapodtat sem ment tovább. Szidta az or a lo^at, a kocsist. Megnézte a kovácsmester a ló patáját, nem tudta, miért állt meg. Erre kijött a kovácslegény, kalapáccsal rávágott a rud végére; mentek a lovak, mint a paripák." III. A bükki erdőkhöz kapcsolódó hiedelmek Diósgyőrben és konyákén még őrzi a néphit az erdő és az ember hajdan szorosabb kapcsolatát. Igy az idős, erdőt járó favágók, gulyások, erdészek, gazdálkodók, gombát, erdei gyümölcsöt gyűjtögető asszonyok emlékezetében még élnek erdőhöz fűződő hiedelmek. Az eddig gyűjtött anyag alapján arra lehet következtetni, hogy környékünk erdőkultusza nem annyira gazdag, mint a Hegyköz, vagy az erdélyi Lápos-völgyéé, de legalább annyira szines, mint a bakonyi magyarságé.^ Itt is megfigyelhető, hogy a legjobb adatközlők az idős magyar és szlovák favágók, a gulyások, erdészek, asszonyok, s a gazdálkodók közül is elsősorban a volt zsellérek és nem a volt telkesek. Egészen biztosnak látszik, hogy a gyorsírásra ipari fejlődéssel együttjáró életformaváltozás, műveltségi szint emelkedése okozza a hiedelmek kiveszését. Mindenesetre, a további kutatómunka még föltétlenül hozhat ujabb eredményeket. Az erdei szellemek közül Diósgyőrben általános volt a lidérc hite. Fekete csirke alakjában fordult elő. Egyik adatközlőnk ugy hallotta, erdőben lehet vele találkozni. Ismernek több lidérc históriát, az egyik igy szól: "Egy sze-