Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

szénát, szalmát. Az istálló mennyezetén volt egy négyszögletes, csapóajtóval elzárható nyilas, a színajak

, ezen keresz-' tül hányták le a padlásról az istállóba a takarmányt. Az istállóban volt egy lécekből, gömbfákból összetákolt készség, a színatartó

, ebben volt 1-2 napi takarmánya a lónak előkészítve. 7. A legeltetés Egy emberöltővel ezelőtt, amikor még nem volt minden talpalattnyi föld megművelve, meg a tarlókat nem szántották fel azonnal, tavasztól-őszig legeltettek

, ami igen nagy takarmánypótlást jelentett. Kifogás és itatás után bíkóba vagy n

yűgbe rak

ták a lovat s kicsapták a tarlóra legelni. "Mikor este lefoktunk az ekírűl, kicsaptuk a lovakat legelni." /Szabó Mátyás 59. é. fm. köz./ A legeltetés kellemetlen velejárója volt a lúlopás.

. Hogy ezt megakadályozzák, még őrisztik is a lovat. A gazda fia, vagy a bires vacsora után kiment legeltetni

. "Nagyapám őrzött két bíkós lovat

. Két szíp sárga vőt összebíkózva

. Ojan bukálós hódvilág vót, eccércsak,ahogy kibúvik a hód, láttya, hogy a két sárga mán amoda vágtázik. Sose tutták meg, hova lett a két sárga, meg hogy hogy tutták levenni a lábárul a bíkót." /feidvégi László 45. é. fm. közi/ "A tallón a szomszíd gyerekékkel elkomáztunk

,azok is legeltettek. Mikor mán eluntuk magunkat, valamékőnk kitanálta, hogy jáccunk valamit. Na mit jáccunk? Mindig vót kosztunk egy-egy fijatalabb, mujább gyerek,aval igyekösztünk ki- ... ni. Na, mondom a többi j éknek, hát fogjunk túzokot

. Eogy kell? Mondom a legkisebbnek, hogy te fogsz tüzelni. Kössél egy jó nagy hát szalmát

, amilyet csak bírsz, oszt aszt vidd el a dtilő vfgire. Ha odaírtál vele, gyúccsál tüzet, de csak kicsi tüzet, oszt kis csóvánkint ragd rá a szalmát, ippen