Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Márton László: A békési lótartás ismeretanyaga és szókincse

A BÉKÉSI LÓTARTÁS ISMERETANYAGA ÉS SZÓKINCSE

* I. A békési lótartás múltja A lótartásra vonatkozó első irásos feljegyzés 1463ból való, ebben emiitik meg, hogy Szilágyi Erzsébetnek szép ménese volt e környéken, a Körösök által öntözött réteken. Az íbránfyak 1466-ban Sopronyból 100 ménesbeli lovat hajtottak el. Brandenburgi Györgynek szintén szép ménese volt itt és csikóst tartott. 1525-ben egy sárga lovat vett 25 Forintár és egy kancát 14 Forint 72 dénárért.

2 A török, rác dúlás után összeszámlálták a vármegye jószágait és azt találták, hogy Békés városában 172 jobbágycsalád maradt meg 113 lóval. Ha ezt a számot a többi városok lóiétszámához hasonlítjuk látjuk, hogy egyedül Békés városában csaknem annyi ló volt, mint a vármegye többi városaiban együttvéve: Gyarmat 52, Szeghalom 34, Vésztő 4, Nadány-Ladány 1, Gerla 16, Csaba 2, Gyula 18, Vári 7, Doboz 20, Öcsöd 20, összesen a megyében 287. Egy emberöltő múlva, az 1771-beli conscriptio már 795 jobbágycsaládot talál városunkban, 280 darab lóval. Ebből hámos 250, ménesbenjáró 30. ötvenhat év alatt több mint kétszeresére nőtt ugyan a lovak száma, de a jobbágycsaládok száma ezzel szemben a négy és félszeresére növekedett, - a visszatelepítések miatt. A XVII* századról a XVIII • századra fordulva ugrásszerűen emelkedik a lőállomány. Az 1614. évi conscriptio - 43 óv múlva - 899 jobbágytelkes családot talál mezővárosunkban, 2500 lóval. Bzekből 2317 a hámos és 183 a ménesbenjárő. B szám, - hogy egy-egy jobbágycsaládra csaknem három ló esik - mutatja, hogy eleink mennyire szerették és haszno-