Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

Rossz csikóból is válhat jó ló. Virgonc csikót éri a baleset. A lovat is azt ütik, amelyik legjobban huz. Szólások, szójárások Lóhátról beszél vele /fölényeskedve/. Kilóg a lóláb /látszik mi a tény/. Lócsöcs a markodba /leszólás/. Lóbőrre fogódzik /nincs nyomós érve/. Szájas ló /zabiázni kell/. Nem lósegge a világ! Nem adnám egy vaklóért /sokra becsül valamit/ Hü bele Balázs,lovat ád az Isten! Igyunk egyet, mig egy ló lesz, azután a viz is jó lesz! Lovat ád alá /biztatja/. Nem adnám egy vaklóért! Akár a lóval beszélnék! /nem hallgat rám/. Azt a lovat keresi, amelyiken ül. Elkötik a lovat /ellopják/ Férjhez adja a lovát /a lopott lovat értékesiti/. Hernyó lovak /gyenge, hitvány lóra célzás/. Lócsöcs a markodba! Lalkicsikós /harangozó tréfásan/. Elhányta már a csikófogait /legény már/. Nádkés csikó /hitvány, kis csikó/. Rágázolt a csikó a dohányzacskójára /üres, tréfásan./ Leszáll a lóról /enged/. Húzza a lóbőrt a fagyon /hortyogva alszik, tréfásan./ Akár a lónak imádkoznék! /hiába beszélek neki/. Lehúzta a lova mondurját /megnyúzta tréfásan/. Lóvá tették /félrevezették/.