Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

XV. fejezet A lovakkal kapcsolatbani közmondások, szólások, sző járások Közmondások A lő is botlik, pedig négy lába van. A ló meg az asszony egyforma, az egyikben 99, a másikban egy hijján száz hiba van. A ló kötőfékkel jár. A lónál a tisztaság félabrak. A jó lovat bottal is el lehet hajtani. Bor hajtja a lovat, zab viszi a szekeret. Akinek lova nincs, Bécsbe is gyalog jár. A lóban száz féle hiba van, a nőben egy hijján száz. A lovat is azt ütik, amelyik legjobban huz. Annyit ér, mint döglött lovon az aranypatkó. Az éhes ló ásítozik. Az itatott lónak se enni, se inni nem szabad. Azt a lovat hiába vered, amelyik már kiállt. Ha a ló szegdeli a fejét, mehetnékje van. Ha ló nincs, a szamár is jó. Komisz ló után szalad a csikó. Komisz lóból már nem lesz poroszka /csikó/. Közös lónak túros a háta. Láttál-e már zöld lovat meg okos tótot? • Lovad, feleséged ne add kölcsön. Megszokta, mint lusta lő a verést. Mindig a jó lovat, jó fejős tehenet éri a baj. Ne terheld a lovat, csökőnyössé válik. Ne üsd azt a lovat, amelyik a nélkül is huz. Nincsen olyan jó ló, hogy párja ne legyen. Tudva kehes lovat senki se vesz. Vén ló is röhög az abraknak. Inkább a ló harapjon meg, mint ember csókoljon meg.