Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

baj. Térdben vagy csődben fordul elé. Dagadás keletkezik, így tűbe suszter vagy takács fonalat húznak, mely onnan a gennyet kivezeti. Kovácsok is sütögették, de ritkán volt sikerük. Mások tisztavizü topolyába állították a lovat, hogy a piócák ráragadjanak. A másik lábát kocsikenőccsel jól bekenték, hogy a piócák a másik lábára ragadjanak. Mikor a piócák a pókos lábat jól megszívták, a vízből kivezették a lovat, s a baj elmúlt. a puffadás

. Ha felpuffad a ló, nem szabad zavarászni, mert ezzel csak rosszat teszünk, - magyarázta Molnár Ferenc. S helyett készítettem egy fa zablát, s azt húztam a szájába, kétfelől is megkötött em a ló fületövénél, aztán lassan vezetgettem. Megindult rajta a szél. De ezen bajról jó a fokhagymás ecet, a szappanos melegvíz s a felmelegített olaj is. Ha ezekből a lóba beleöntüni, meggyógyul a felpuffadt ló. Rándulás

. Hugyos agyagba állították a lovat egész éjjelre. Meggyógyult. Rebeteg. Inkább csak a marhák között fordul elő. Buhin Mihály halasi ökörcsordás az ilyen reszketés állatot takart vizzel gyógyította. Rontás

. "Többnyire a pásztoros emberek értettek hozzá, hogy döggel megrontsa valamelyik pásztortársat, vagy a szomszédos gazdaembert. Tályoggyökeret kerestek a pusztában, s egy dinnyehéjat szereztek. A dinnyehéjába egy árral beszurkáltak s a keletkezett kis üregbe cm vastagsága tályoggyökeret gyugtak agy, hogy az nem is volt észrevehető. Ha a ló, marha, birka megette, reggelre megdöglött tőle. A gazdákkal szemben azért is megcselekedték, hogy a nyuzáshoz majd őket hívják s "pénz vagy bor áll a házhoz."** Rosszférgesség

. Sörketojó darázs a ló sörényére vagy lábszárára petéz, s mikor a lé a párjával vakaródzik, a fogával lerágja és lenyeli a petét. A peték kitelelnek a böndőben s tavasszal hal

a

dnak a végbél felé. Közben, ha megérnek, a Címpájukkal eleresztik a végbelkijáratot s lepottyan-