Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

ló ezekből kerül elő. A magyar fajúval keresztezve, nagyon jól beváltak. 2. Angol félvár Termete magas. Szép tartású, ezért honvéd tiszti lovaknak megfelelő és igen keresett fajta. Hosszú nyakú, kis fejű, nagy szemű, hosszú fülű, hosszú lépésű és gyors járású. A gazdaságokban igen megfelelő. Legjobb igás, kocsis lovak kerülnek belőlük, ha keresztezik magyar fajtával, de a tiszta fajú itt nem felel meg. Megrokkan az eleje és hamar kehet kap. c/ Eidegvérüek 1. Murák

, vagy muraközi lovak. Termetük alacsony, hosszú hajlott derekúak, szegletes farnak, dus sörényűek. Menés közben a fejükkel is lépnek. Nagy étküek. Csökönyös nincs közttik. Nem kocogósác. Szinük: sötétpej vagy sárga. Igázásra, teherhordásra elsőrendüek, de zavarni nem igen lehet őket. A nagyobb gazdaságokban kedvelik. Dunántúl a hazájuk. Onnan került Halasra is egy kevés. Fuvarozók vették. Homokban süllyednek. 2. Stájer lovak Termetük: igen nagy testüek, rövid vastag derekúak, hosszú görbe nyaknak, gömbölyű széles faruak, dus söránnyel, mely kétfelé nyilik, bodor és félhosszu. Fejük nagy és homlokuk széles. Eredeti szinük: sárga, de van többféle más szinti is köztük. Szinárnyalatuk lámpás és szárcsa /a tisztavérü sarjaknál/. A szárcsája nem korcsosodik el. Igázásra, teherhordásra valók. Vállalatoknál kedvelik. Gazdaságokban nem pártolják, csak a géptulajdonosok a géphuzatásokhoz. Kocognak is. Nem is szeretik, ha a másik kocsi elkerüli őket. Csökönyös nincs kőztük. Nagy étküek. A homokban el-