Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon
3-4. Gáspár Mihály elbeszélése után. 5. Halas. Lt. J£. Fasc. 73 - 42. sz. 6. • " K. Fasc. 73-8. sz. 7. •• « <pj. X. - 69. 1. 8. " « prot. Curr. XXI• - 664. 1. 9. « « « • JJCUV. - 213. 1. JJ. fejezet A lovak leirása 1. Nemük szerint népünk az alábbi megkülönböztetéseket tette: Csődör . - a him lé elnevezése. Krumpli csődör - kicsi, értéktelen, mint az aprókru^pli. A hágatást az ilyen csődörökkel, már régidőtől fogva tilalmazta a hatóság. Kanca - a nőnemű ló. Ezek jókarbantartására törekedett népünk és a hatóság egyaránt. Paripa v. herélt. Az ilyenek könnyebben feljavultak. Csira - a kétnemű ló. Csikóknál,lovaknál ez a születési hiba ritkán fordul elő /inkább az üszőknél/. Szép fejlődésü, nagy, erősnyaku és csontozatu lovak és használhatók. E1Ő1rülj oldalrul nézve mintha tinók volnának. Csiraságukat igen nehéz észrevenni, de értékesítésük nehezebb. Ha a vevő jól körülnézi, félértékénél magasabb árért ritkán veszi meg. Komor v. tekert - a rossznl herélt ló. Kondor -, amelyiknek egyik heréje a heréléskor fennmaradt. Az ilyen ló hág is. Képes a másik paripa lovat megölni. Két kötőfékre, két karikára kell kikötni, hogy a másik lovat el ne érje. 2. Fajták szerint Fajták szerint népünk igy ismerte a lovakat;