Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

az ilyen köldökős csikóra, akárcsak az operált emberre. Kü­lönösebben arra kell ügyelni, hogy a csikó ne futkározhas­son. 2 Ugrándozás közben számos csikó szerez valamely testi hibát: inpókot, sántaságot, csípejét leüti stb., de kehessé­get is könnyen szerez, többnyire itatáskor a víztől, ha fá­radt vagy izzadt, vagy szeles természetéből adódólag. A gaz­da ezeken a bajokon nem tud ugyan segíteni, de kíméléssel jót tehet vele. Némelyik meg is gyógyul, ha pl. a kehes csi­kót etetés után a hajtástól kíméli, hogy ne fulladjon. Mikor ismét kiürül, teljes munkára is képes. Reaonda csikók Nagyobb gazdaságokban a legjava csikókat már jó elő­re remondának szánták, s a 4-ik életévükben, amikor az előre meghirdetett helyekre vagy a városba kiszálló katonai bi­zottságnak - ha a!":almasnak találtattak -, jó pénzért elad­ták. 300-500 forinto is kaptak a remondának alkalmas csikó­kért, minőségük szerint. Vásárokon is meg-megjelentek a remonda vásárló bi­zottságok, s ugyanott lókereskedők is válogattak és vásárol­tak ilyen csikókat. Az évenként szokásos lóvizsgákon a kupe­cek is vigyázták a remondának is alkalmasnak látszó csikó­kat, s az al v 'iszoknak közvetítési díjért a legközelebbi al­kalmakkor ajánlották is az ilyeneket. A közvetítési un. cen­sárpénz többnyire 5 forint volt, amit a fizetéskor le is vontak a vételárból. Nagy vásárokon, meg ahol volt elég anyag, ott csapa­tosan is vették az alkalmas csikókat. Voltak olyan lószakér­tő kupecek, kik maguk is meg merték renni a . remondának való csikókat. - ösmertem egy kiskőrösi lókereskedőt, kinek a csa­ládtagjai is értettek a lóhoz. Ennek nagy istállója volt, s 100-150 remondának való csikó is elfért benne. Mikor az is­tállója megtelt, értesítette az átvevő katonai bizottságot s

Next

/
Oldalképek
Tartalom