Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

hozzányúlhatott. Mikor már rászokott, a cukrozást elhagytuk. Ilyen bánásmód mellett, elválasztása után sem csökkent a, szép fejlődése. Ib. egy hónapig az istállóban maradt az anyjával. - Elválasztás után az első napokban kb. két óránként az anyját megfejtük, néha még munka közben is, mert kitŐgyelt. Némelyik kanca 10 liter tejet is adott naponta, ha összegyűjtötték volna, de kifejték a gyöpre. így lassan el apadt . Elválasztás idején - ha szerét tehette - a csikó szaladt az anyja elé, s megesett, hogy újból tejre szivta. Ennek megakadályozására a csikó orrára palókát kötöttünk. Ezek sokfélék voltak: Csizmatalpba vert szegek, cigány csinálta szeges palóka, sündisznóbőr palóka stb., de legjobb volt a "tábla palóka". a/ és b/ nél volt a szij vagy madzag, s azt a csikó füle mögött kapcsoltuk a fejére. Az ilyen palókát négy sarokra faragott léccel át szegeltük, bevállazva

. - Volt vaspalóka is, meg egy rossz zsákból készitett palóka is. Ez harisnyaszerüen készült s összevarrták. Az álla alatt a zsák egyik végét félig keresztül bevágták, hogy legeléskor a csikó szája szabadon járhasson, de szopni akaráskor a csikó orrcimpájára borult s a száját eltakarta s igy nem szophatott. Ez is bevált, mert szúrása nem volt. - Télire a csikó is istállóba került, valamelyik sarokba, s ha többen is voltak, igy az anyáktól elkülönülve jobb takarmányozásban részesülhettek. - Jártatni is mindennap kellett a csikókat, s ha kettő-három is volt, összekötötték őket s vagy fél óráig ugy vezetgették az udvaron vagy a tanya körül. - Tisztogatásuk csak gyenge törülgetésből állott. A lábuk felvételét is gyakoroltatták velük. Utóbb már - ha térden felül rácsaptak a tenyérrel a lábaszárára, önként is feladta a lábát. 4 Jtr) 0