Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

a lő állva ellik - ami ritkább eset jobban kell figyelőit bogy csikójára rá ne gázoljon. Az elles a csikónak is erőltetésébe kerül, mert szorul: ha azonban kb. egy óra leforgása alatt kipiheni magát, talpra áll. Ilyenkor első gondja, hogy csöcsöt keres és az anyjának hol az első, hol a hátsó lábai között keresgél, mig csak rá nem talál. A ménesbeli csikó egy éves koráig is szopott, mig a gazdák - ha nem hámozták is nagyon az anyját, s a csikó már mást is evett - hamarább elválasztották. Ha az anya újra vemhes lett, már fél éves korában is elrúgta a fiát. Utazáskor már két hetes korában is az anyja mellé kötötték a kocsiban, s ha a kocsi megállt, szopott meg evett is valamennyit. Ha a gyenge csikó a kocsizáskor az anyjához volt kötve, az útban nem hajtottak sebesen és sokáig. 4-6 hetes korában már nem kellett az anyjához kötni, de szántás közben is követte az anyját, szabadon, s kb. 3/4 éves koráig nem igen maradt el az anyjától, 5-6 hetes korában már az anyjához igazodva a csikó is legelt s evett is: egy-egy kis hordó fenekére, egy kevés zabot vagy terménymagvakat szórtak a számára. A gyerekek már másfél éves csikóra is rá mertek ülni. Első felszálláskor ideges lett a csikó s szaladt. Ilyenkor a gyerek - néha - le is pottyant róla, de némelyik újra rá mert ülni. Később a gyerek féle is kötőféket vagy kantárt használt, s azzal igyekezett fékezni vagy kormányozni. Három éves korában már megpróbálták kocsiba fogni, egyik vagy másik ló mellé, lógórul. Kettesbe is kb. 3 éves korában fogták be. Kezdetben pár hétig nyugtalankodott. Yolt olyan csikó, amelyik pár órai próbálkozás után már neki mert menni a hámnak. Amelyik csökönyös volt, pár hónap múlva is nehezen ment neki a hámnak. A csökönyösség természeti hiba, s az ilyeneknek már az elődei is csőkönyösek voltak s maradékaik is hajlamosak lettek a csökönyösségre.