Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon
"gyi na haj 1 * szóval és ostor-suhint ássál történik. Ha a kocsis a lovakat kocogtatni akarja, a gyeplőszárak rángatásával, vagy ostor-suhintással adja tudtára a lovaknak. A lovak befogása A lovak kocsiba fogása nagyjából egyformán történik. Indulás előtt a gazda vagy családja ellátja, megeteti a lovait, majd kihúzza a kocsit a fészerből az udvarra. Etetés után a lovakat megtisztogatja, a vakarókefével meg<akarja, lekeféli, pokróc darabbal letörölgeti, majd az istállóban a hámokat nyakukba akasztja, aztán a lovait kivezeti a kocsihoz s befogja azokatj a csás és a hajszás lovat a kocsi elé, a rud más-más oldalára állitja, s aki a ló befogását végzi, először is a nyaklót /szügyellőt/ a lovak nyakába akasztja. A kantárt a lovak fejére helyezi, azután a gyeplőszárakat a zablakarikákba csatolja, majd a hajtószárakat csatolja a gyeplőszárakhoz, végül felhányja az istrángokat a bánfákra. A nyaklókat /szügyellőket/, gyeplőszárakat a gazda /cseléd/ a nyakára, vállára teritve kiviszi a kocsihoz, a kantárt a kezében, s azt a rud végére akasztja. A lószerszámokat télen mindig az istállóban, nyáron az istálló előtt egy falbavert faszegen tartották. Szántáshoz külön szántó gyeplő kell, hosszabb haj tószárral, hogy az az eke szarváig érjen. A gabona vagy szénahordáskor a kocsira vendégoldalakat is tettek, jobb és baloldalról egyet - egyet. Ezeket kötéllel erősitették a kocsi oldalához, a kötelek végén "kuka" volt. A lovak kifogásakor a gazda /cseléd/ először is az istrángokat veti le, azután a gyeplőszárakat csatolja ki a zablakarikákból s rácsatolja azokat a vállszijra. Azután kicsatolja a hajtószárakatj ezek maradnak a kocsi-oldal végén vagy a lőcsönj végül kicsatolja /leveszi/ a nyaklót vagy szügyellőt, aztán a lovakat bevezeti az istállóba s enniük
