Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

gazi élettársnak valóknak, akik az élet igájában bátran, c— daadóan viselkednek, semmitől vissza nem riadnak, hanem bátrak é3 kitartóak. Legalább is a munkásabb, jobb Ítélőképességű férfiak és nők igy gondolkoztak. i századforduló ideje óta a többség már ugy vélekedett, mint a hivatalnok nőkről: Nem oda valók. Régebben nem igy volt. A régi pásztor lányok közül AVon Lázár kötönyi ménesszámadó Teraska unokájáról ma is beszélik az öregek, hogy milyen jó lovagló volt. Ott nőtt fel a ménesnél, nagyapja karjai alatt 3 boldog volt, ha lóra pattanhatott: Nadrágot, kalapot viselt s igen szép, ezüstgombos mellrevalót. Egy ménesnyirási ünnepség alkalmával a futtatáskor a jelen volt e151járók pénzjutalommal tüntették ki. Még ezen az éjjelen félrehúzta - mint szerelmesét - Csillag Jóska jzegedi be— tyárlegény, s a nyeregbe maga mellé ültette s a sötét éjszakában elvágtatott vele s az éj csöndje betakarta őket.^ Molnár Ferenc gazda barátomtól hallottam: - Apám testvérhúga, Molnár Böske nocsak szépségéről, hanem mint lovagló leány is hires volt. - Egy halasi, nyári vásárról a még hátramaradó szüleinél iorábban, Maci lován hazafelé lovagolt, hogy szüleinek vacsorát főzhessen. Mikor a kötönyi csárda előtt elhaladt, a csárda ablakából leselkedő két betyár, a Bogarak megpillantották, utána iramodtak a lovaikon, melléje szegődtek, majd haza is kisérték. A tanya udvarán vizet merittettek a 3öskével, s amikor a vizes kancsót felnyújtotta nekik, a két betyár a leány két karját megragadta, s elrabolták. Hetek múlva került elő a leány, nagy jutalom ellenében. - Ugyancsak Bodoglárról rabolták el a Bogarak a puszta másik lovagló szépét, Szecsödi Böske gazdaleányt, aki szintén csak hetek mul7a került elő jó summa pénz ellenében. Lovagló nőket ma már csak elvétve lehet látni.