Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

tartani, hogy vele sehol szégyent ne valljon, inkább a maga pihenő idejét áldozta fel, hogysem a lovát a kelleténél Johnban meghajtotta volnaj korábban kelt, későbben feküdt. - Én a rakodással mindig gyorsan végeztem, hogy hamarabb indulhassak, s ne kelljen a lovaimat szorítani, - magyarázta Buhin Balázs. - Felényi abrakon is jobb lovaim voltak, mint sok fuvarosnak, pedig ugyanannyi munkát én is elvégeztettem velük. Lovaimat ahol csak lehetett kíméltem s a magam erejével pótoltam. - Én az ekét is ugy be tudtam állítani, hogy az én lovaim felényi erővel végezték a szántást, mint más parasztoké. A honvédségtől több jőnevü fuvaroző paraszt kapott jő lovakat, használatra. Ha 3 évig jől gondozta, az övé lett a ló, csikóstól, vagy ha tetszett a ló, a honvédség visszavásárolta 250 Ft-ért. - Fegyvergyakorlatok idején az ilyen lovakat a honvédség néhány hétre, vagy egy hónapi időre is bekivánta. Az ilyen fuvaros emberek nagyon vigyáztak a lovakra, mert tudták, hogy azok a nemzeté is. A vasutak megépítése előtti időben nagy utakat kellett tenni a fuvarosoknak. Gyapjút fuvaroztak - csapatosan Pestre, s visszafelé útjukban a kereskedőknek szállítottak különféle árucikkeket, s igy kettős hasznuk lett a fuvarozásból. Máskor sót, épületfa anyagot, meszet stb. fuvaroztak Szegedről, Bajáról, ahová azok vizi uton érkeztek. Nyomtatás A cséplőgépek elterjedése előtti időben, de még a századforduló táján is a lóval nyomtatás járta, de az első világháború idejéből számíthatóan ez a szokás megszűntnek tekinthető. Az 1863 évi nagy szárazság s az 1866 évi nagy fágyás esztendeiben, de szórványosan és régebben Bácskába és Bán-