Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

fajta ló, de már nyereg alá és parádéra a telivérek. locaiha fogás után az ügyesebb gazda igen ügyelt arra, hogy lovai a hajtáskor egyformán hordják a fejüket. Elő-' fordul, hogy egyik lova fenn, a másik lenn hordja a fejét. Amelyik lenn hordja a fejét, ennél a gyeplőágat felül kell hagyni. Ha még akkor is lenn hordja a fejét, egy csikó zablát kell kantárszárral felszerelni, vékony szíjjal, hogy felemelje a fejét} a másik polgár a kantárszárat kapcsolja fel a hát szíj-karikába,hogy felemelje fejét a másik ló feje magasságába, s ugy kapcsolja fel a hátszij-karikába, hogy a feje u^y maradjon. Az abrakolás nélkül najtott ló lesoványodik, és ha a veséjéről lefogy a ssir, lefekszik ás nem is kel föl többé, megdöglik. Abrakos tarisznyával is hiába próbálják élesztgetni. Innen a példabeszéd: Annyit ár, mind döglődő ló fején az abrakos tarisznya. Egy pár igé- lóra évenként legalább 18-20 mázsa zabot számítanak a gazdák. Az éhséget, un. csukott koplalást 5 napig birja a ló. Ha a szükség ugy hozta, igás lovát is hátaita a gazda, a bengis ló kivételével. Nagyobb mezei munkák idején kölcsönözték is lovaikat, pl. szántás, nyomtatás, géphuzatások idején. Néha még a betyároknak is kölcsönöztek egy-egy nagyobb vállalkozásukhoz. A lóhajtás körül sok paraszt hibázik. A helyett, hogy a szabványos indító szót mondaná - akár jobbra, akár balra kell a lovának fordulnia, - ugyanazt a vezényszót használja; Idegyere! Holott azt kellene mondania a balra forduláskor: Ne ide ne! A jobbra forduláskor: Tüled te! A barázdavégi forduláskor meg hasa alá ver a lovának, hogy az gyorsan forduljon, pedig ott kellene lassan fordulnia, hogy az ekét helyesen vethesse ki a földből s újra jól neki akaszthassa ekéjét a következő barázdának, közben a lova is elvégezhetné a legyességi mozgását s szusszanthatna is keve—