Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

Némelyik csikó - mint Buhin Mihály beszélte, - a sárlása idején "elálmosodott". Öntudatlan állapotában ügetve elindult valamely irányba, legeltetés közben is, és ilyenkor lóra pattanva igyekeztek utánna. Néha csak nagysokára birták utóiérni és visszafordítani. A sarlós ló a péréjét villogtatja. Ez az állapot tartós is lehet, és a csődörhöz csak az általuk jónak vélt időben engedik kancáikat, hogy az ellesi idő tavasz féllel legyen. Fedeztetés Egyik-másik gazda, nem sokat tud arról, hogy a lovaik fedeztetését elő is kell késziteni. Ha ezt elmulasztják, gyakran megesik, hogy lovuk "üres marad". Az ügyesebb gazdák azonban jól tudták, hogy amikor lovuk sárlását észreveszik, 9 napon át nem szabad befogni és hajtani, nehezebb munkát meg éppen nem szabad vele végeztetni. Hogy csikót fogjon, hágatás után a kancát a hátulsó részén a pőréjénél egy vödör hideg vizzel - lehetőleg észrevétlenül - megöntötték, hogy attól megrettenjen. így a fogamzás biztosabb volt. Sok gazda abban is hibás, hogy araikor a lovát a hágatás után befogja, jól megzavarja, hazáig. Néha 10-15 km-t is a hazaérkezésig. Ezt sem szabad cselekedni. Jobb ha a kocsi után lépdekel haza, kötőféken a saroglyához kötve, vagy ha kötőfékjével hazavezetik, Nem szabad ráülni sem, sőt aznap megitatni sem tanácsos, mert a belsejét lehütő hideg viz bajt csinál, s elveti az embriót. Kilenc napig befogni sem szabad az igás lovat. A nem igás kancánál nem kell ennyire vigyázni, mert az többet kibir. Az üzekedés idejét minden gazda följegyezte a házi kalendáriumba s számontartották. így napokkal előre megtudták és várhatták az elles idejét. A fedeztetések ideje régebben is, mostanság is majd-