Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

lyuk volt, mert onnan kitörni igyekeztek, igy jó erős, négy soros korlát kellett. Aljazás

: Az almozásra /Halason aljazás/ is gond volt. Esténként többnyire friss szalmát vittek az istállóbaja trágya eltakarítása után a friss alomszalmát a lovak alá vasvillával simán elszórták ugy, hogy a zabló felől vastagabban álljon, mert a ló hátrafelé rugdalja. - A vemhes lónál, vagy elles után a ló faránál kell az almot magasabbra hagyni, hogy könnyebben felkelhessen, fekvés közben ne nyomuljon hátrafelé a terhe. Legjobb, ha a friss szalmát az első lábaihoz teszik, ugy az ott összetörődik, s minden almozáskor azt teszik a hátulsó lábaihoz. Ez a törődött szalma jobban beveszi a vizeletet, meg a mozgással nem kotorja ki a ló oly könnyen maga alól. - Az aljázásra szánt szalma száraz legyen. Esős időben a kazal belsejéből kell kihúzgálni, szalmahuzó vashoroggal. Az istállóban jó vastagon kell elteriteni, hogy a jószág alulról fel ne fázzon, mert ha a ló felfázik, a vizelete is elállhat. Szorultságból a csumaszár /kukoricaszár/ izék is megfelel az alj ázásra. - A száraz és bőséges aljazás után jót alszik a ló és kipiheni magát s még gyengébb takarmányon is könnyen kitelel. Legjobb az alj ázást etetés közben végezni, még pedig reggel és este. A szalma szárazát fel kell hányni a loval: első lábai alá, hátrább pedig friss szalmával pótolni. Az alomnak való szalmát közvetlenül az aljazás előtt a kazalból kötél közé fogva háton hordják be az istállóba, többnyire kétfülü vesszőkosárban.

3 Trágyázás

. Az istálló sarkában összegyűjtött trágyát reggel és este talicskával kitolják a trágyadombra, s a már nedvesebb almot is, de mindjárt uj almot raknak a lovak alá. Az istálló ajtóban kívülről az olvadáskor a tetőről lecsepegő vagy hóolvadáskor keletkezett jeget a vaslapát élével