Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

V. fejezet A puszták felosztása ntáni változások Pusztáink felosztása az 1860-as évek elejétől a századforduló idejére az egész Kiskunságon végbement* Ezzel a lótenyésztés körülményei is nagyot változtak. Az eddigi szilaj és kezesménesek eltűntek, a lóállomány jelentős részét eladták a gazdák, mert odalettek a közlegelők, a férőhelyek meg sem a tanyákon, sem a városi házaknál nem voltak elegendők. Pár évtized kellett ahhoz, hogy a lóállomány száma a régebbit elérje, de az is elkövetkezett, s a századforduló idejére létszámuk a 3000-et is meghaladta. A hatóságok a nemesebb fajta lovak kitenyésztését már a régmúlt időktől fogva szorgalmazták s elő is segítették, de a gazdáknak is nagy gondjuk volt erre. 1805-ből a halasi levéltárból az alábbi adatot szereztük: M

Az újonnan felállítandó Nemesebb fajú lovak Ménessének tartásáról és gondviseléséről Beputatiónaliter ki dolgozott punkctumok g. és Való. Maár András Distlis Kapitány TJr Currense által közöltetvén Halas Várossá Communitásával, ezen Gyűlésben felolvastatott. ad 41* Az felolvastatott Punctumokhoz képpest Halas Várossá a Nemesebb fajta Lovaknak jobb móddal lehető tenyésztetésére nézve olly szándékba vagyon, hogy a Communitás a maga tulajdon Ménessét fordittya ezen Departamentális Ménesnek, ugy mind azon által, hogy a Privátus Gazdáknak jól termett Kanczáikat ki választván, ide verjék. Hogy pedig a fajzásban fogyatkozás ne legyen, a még eddig vett jóféle csődörhöz jófejű Csődöröket is fog venni a Város. Járást pedig ezen fel állítandó Ménesnek ollyat fog rendelni, a melly mind legelésre leg jobb fog lenni, mind itatásra alkalmatos lészeni hanem olly különös járást, a mellyre más Jószág ne mennyen ki szakasztani nem lehet.