Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Csalog Zsolt: A kocsi és szekér Szentes vidékén
Közfát inkább csak a kasos kocsin találunk, a deszkás oldalú igás kocsikon, de gyakran a kasosokon is helyette ódalkikötővas , ódalkitámasztó van. Ez keskeny vas szalag, vagy hosszában, középen a közfa helyén, vagy átlós irányban fogja Össze az oldalt* Ez az alkatrész további alkalmat adott a délalföldi kovács diszitőkedvének. Az egyenes vasrúd gyakran snerklik, virágok bonyolult szövedékévé válik. Előfordul még, hogy a toknisrófot is buzogányfejÜr e csinálják vagy monogrammot rajzolnak rá. A csongrádiaknak mindez nem elég, ők még a saroglyát is földiszitik. A snerklik és kikötővasak között legcifrábbak a dorozsmaiak. Szentes inkább a nehezebb, erősebb oldalkikötőkről általában a bőségesebb vasalásról hires. A környéken a szentesi kocsin van a legtöbb vas, meghaladja az egy mázsát is. Mig pl. az első vánkos másutt csak középen, Szentesen végig vasalt. Az egy kocsira járó vas súlyban már a századforduló előtt is elérhette a mai szintet. Azóta a vasalt alkatrészek száma nőtt, de mivel a kovácsok megfelelőbb anyaghoz jutottak, az egyes vasrészek súlya csökkent s igy az összsúly nem változott. Az utóbbi időben pedig leszállóban van a sok apró, meglehetősen felesleges, inkább diszitő szerepű vasveret száma is. Rájöttek, hogy felesleges a saroglya oldalkáváját és közfáit vasalni, hogy az oldalfák fája a teljes vasbehuzás alatt nagyon gyorsan rothad el, s ezért ma már az oldalfát alig vasalják. A lőcs kávájának két formája van. Régibb és egyszerűbb a magyar káva , ujabb a köpüszerü német káva /6. rajz/. Szentesen ma körülbelül egyenlő arányban használatos a kettő. Hogy a lőcsguzs le ne rázódjon a lőcs fejéről, szokás szájvassal biztositani. Igazi szentesi falócson azonban csak a lőcs kis bütyke tartja a gúzst. A talajviszonyok szabják meg, hogy egy-egy vidéken milyen szélesre készítik a keréktalpat és a ráfot. Mig pl. a homokosabb Csongrádon 4o, sőt 45 mm széles a ráf,addig Szentes kötöttebb talajú vidékén általában 33, ujabban 35, 36 mm